Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

Könyvismertetés - Palló Gábor: Bernadett Bensaud-Vincent–Isabelle Stengers: A History of Chemistry

szült írókat a második kötet összeállítására, amely 1996-ban a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával a somorjai Méry ratio kiadásában látott napvilágot. Kiss László az első kötetben A humanizmus napszámosai cím alatt 19 felvidéki orvosportrét ismertet, míg a második kötetben egyes (ugyancsak felvidéki) orvosok mellett orvosi iskolákról és mozgalmakról ad érdekes képet. Jó néhány név és esemény található e fejezetekben, amelyeket a hazai orvostörténet talán számon tart, de szélesebb körben már ismeretlenek. Ozogányi Ernő az I. kötetben a Szimőtől Imelyigc. fejezeten belül Felfedezők, mérnökök, tudósok alcímnek megfelelően hat tudomány alkotó személyiségét (Jedlik Ányos, Eötvös Loránd, Kármán Tódor, Békésy György, Gábor Dénes, Blaskovics József) mutatja be valamint a hazai villamosság, a telefonía, az autózás, és a televíziótechnika úttörőiről ad számot. A második kötetben főként olyan fizikusok, feltalálók, matematikusok arcképvázlatát nyújtja, akiknek többsége külföldön vált híressé. Örömmel láttuk ugyanitt a kiemelkedő tanárok (Rátz László és Mikola Sándor) életrajzát is. Valóban igen időszerű, hogy méltó emléket állítsunk nemcsak a nagy alkotóknak, hanem az alkotók nevelőinek is. Lacza Tihamér az első kötetben Zsámboky János, Lippai János, Sajnovics János, Kempelen Farkas, Bolyai Farkas és János, Hevesy György és Szent-Györgyi Albert életét, munkásságát ismerteti. A második kötetben ezt az előkelő sort Bél Mátyás, Körösi Csorna Sándor, Rómer Flóris és Magyar László olvasmányos és közérthető bemutatása egészíti ki. Meg kell jegyeznünk, hogy a két kötet független egymástól, külön is egészet alkot. Azt a reményt is nyújtja e két kötet, hogy kellő támogatás mellett a következőkben még további köteteket is kézbe vehetünk, hiszen olyan nevek várnak ismertetőre mint a Buchholtz család, Frölich Dávid, Hermán Ottó és mások. Ez a két érdekes gyűjteményes kötet elsősorban az érdeklődő laikusok számára készült, de a tudománytörténet művelői is haszonnal forgathatják. Jó néhány adat, tény nem szerepel a magyarországi szakirodalomban. Csak dicsérhetjük a szerzők törekvését a tárgyilagosságra: nem titkolják „hőseik" negatívumait sem (pl. Lippai János Habsburg érzelmű, ellenreformációs szerepéről, vagy Sajnovics János császárhű őseire vonatkozóan.) Nem hallgathatjuk el azonban az érdekes életrajzok, leírások néhány gyengéjét. Ezt éppen a könyvek fontosságára való tekintettel kell tennünk. Több helyen találkozunk olyan apróbb-nagyobb pontatlansággal, tárgyi tévedéssel, amelyek nem a forrásművek hiányából, hanem figyelmetlenségből erednek. így pl. tévedés, hogy Petzval Ottó „átment a bécsi egyetemre"