Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Molnár László: Tárczy-Hornoch Antal professzor technikatörténeti munkássága

szefoglalta az akadémia szerepét a geodézia, a geofizika és a bányászat fejlődéstörénetében (17). A haditechnika számos találmányának gyökere, több alkalmazójának életútja kapcsolódik a bányászathoz, amint ezt egy rövid cikkében kimutatta (18). Várpalota 1533. évi ostrománál, Báthori István és Rákóczi Ferenc seregében a várak, erődítmények aláaknázását végző műszaki csapatok bányászokból toborzódtak. Mikoviny Sámuel mérnökkari őrnagyként vett részt a poroszok elleni háborúban, de fia, Mikoviny Tamás Lajos még magasabbra vitte, a töröktől megszállt Belgrád 1789. évi ostrománál az árkász műszaki csapatokat vezényelte tábornoki rangban. A soproni születésű Kőszegi Mártony Károly az 1820-as években, a bécsi erődítményrendszer kiépítésekor, az első földnyomás-méréseket végezte el úttörő jellegű kísérletek sorozatával. A térképezés egyik fontos eljárása — a fotogrammetria — terén a magyar erdész szakemberek több kezdeményező lépést tettek még a múlt században. Tárczy-Hornoch Antal az Erdészeti Lapok 1882. évi számában fedezte fel Ujsághy Zsigmond Selmecen végzett erdőmérnök hasát a „fényképmérés" első alkalmazásáról. Csaknem egy évszázad távlatából felderítette Ujsághy selmeci éveit, későbbi életpályáját. A felfedező a kísérleteit anyagi támogatás és felszerelés hiányában nem folytathatta, így a találmányra a német Meydenbauer szerzett szabadalmat 1874-ben (19). Segner János András (1704—1777) természettudós, matematikus, orvos, a XVIJJ. század tudósa nevét elsősorban a hidraulika terén kifejtett munkássága fémjelzi. A róla elnevezett kereket méltán tartják a reakciós turbinák ősének Segner Mikoviny tanítványa volt, bensőséges kapcsolatukat jelzi, hogy 1733-ban a legkisebb Mikoviny fiú keresztapaságát is elvállalta. Professzorunk a Mikoviny kutatásai során figyelt fel Segnerre, három rövid, találó cikkben foglalkozott személyével. Először az anyakönyvi adatok nyomán kiderítette születési helyét és napját (20), (21), majd a hallei egyetemre történt távozásának okát és pontos idejét (22). Tárczy-Hornoch Antal technikatörténeti munkásságának legfontosabb állomásai a Mikoviny Sámuel személyével kapcsolatos kutatások. Először 1936ban írt a nagy magyar polihisztorról, de pályafutása alatt több ízben nagy kedvvel tért vissza Mikovinyra, személyéről mindig újabb adatokat közölve, tevékenységét más szemszögből megvüágítva. Utolsó hasa Mikovinyról 1975ben keletkezett. Mikoviny emlékét hosszú emberöltőkön át a feledés homálya borította. Halála után' csaknem 160 évvel, 1908-ban, Takáts Sándor történethói ösztönével rábukkant és megállapította, hogy „. . . ez a Mikoviny Sámuel a 18. század legkitűnőbb mérnökeinek egyike volt." Az 1930-as években Irmédi-Molnár László, Faker Jenő, Borbély Andor és több szlovákiai történész mintha egyszerre akarták volna pótolni a múlt nagy mulasztásait. Egymás után láttak napvilágot Mikoviny életét és munkásságát méltató tanulmányok (23), (24), (25). Mikoviny életútját követte az ábelfalvai szülői háztól a besztercebányai iskoláig, majd a berlini és az azóta megszűnt altdorfi egyetemig. A Bél Mátyással való mester-tanítvány kapcsolatból később munkatársi, majd baráti viszony lett. Mikoviny 1728-ban készített (1732-ben kinyomtatott) híres episztolájában megtalálható a térképkészítés elve és gyakorlata, a csülagászati helymeghatározás módja, a kvadráns, a távcső, a dioptra haszná-