Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből

BATÁRI GYULA* FEJEZETEK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI ERDÉLYI MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYOS, IPARI ÉS ORVOSI FOLYÓIRATKIADÁS TÖRTÉNETÉBŐL A két világháború közötti erdélyi magyar szaksajtó történetével eddig kevesen foglalkoztak, csupán az irodalmi, társadalomtudományi és politikai sajtó területén voltak jelentősebb kísérletek részletesebb felmérésre. Viszont a szaksajtó vonalán még a kezdeti lépések is alig történtek meg. Ezért nem látszik érdektelennek, hogy elsősorban a szaksajtó első világháború utáni kialakulásának okait és körülményeit vizsgáljuk, ismertessük azoknak a magyar szervezeteknek a tevékenységét, amelyek a legaktívabban vettek részt a szakfolyóiratok kiadásában. A vesztes háború következményeképpen — 1918 végén — bekövetkezett impériumváltozás lényegében váratlanul érte az ekkor mintegy másfélmilliós magyarságot, időre volt szükség ahhoz, amíg megszervezi a nehéz, megváltozott körülményeknek megfelelő intézményeit, fórumait. Már itt meg kell jegyezni, hogy a leggyorsabb és legsikeresebb védekezés sajátos módon éppen a sajtó területén következett be. Mikor a kiegyezés után 1867-ben Erdély közjogilag ismét egyesülhetett az anyaországgal, az ország központja Budapest lett, mind gazdasági mind művelődési vonatkozásban. Például a szakfolyóiratok nagy része is a fővárosból került Erdélybe. Természetesen létezett helyi szakfolyóirat-kiadás is, de a kiadott lapok száma nagyon alacsony volt, ezeket többnyire az erdélyi közművelődési és gazdasági egyesületek adták ki. Ezen kiadói tevékenységet is folytató intézmények közül a legjelentősebb a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület volt. Szerencsére e jó hagyományokkal rendelkező szervezet az uralom változás után viszonylag hamar magához tért, és most már más, nehezebb — kisebbségi — körülmények között a korábbinál még fontosabb tevékenységet tudott kifejteni minden állami támogatás és dotáció nélkül. Azonban az erdélyi magyaroknak minden területen meg kellett teremteni a saját helyi kulturális és szaksajtót. Ugyanis a régi központi lapok és folyóiratok már nem juthattak el az illetékesekhez, elsősorban a román királyi hatóságok akadályozása és tilalmai miatt. Tehát új folyóiratokat kellett alapítani, és a már korábban létezőket megerősíteni vagy újraéleszteni. Az azóta könyvtárnyi mennyiséget kitevő, a kisebbségi problémákkal foglalkozó irodalom is igen helyesen mutat rá, hogy a nemzeti kisebbségeknek — puszta megmaradásuk érdekében — saját értelmiségre és anyanyelvi sajtóra, könyvkiadásra is szükségük van. 1918 után Erdélyben * 1117 Budapest, Fehérvári út 2 l/a.