Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996–1777 között

kap a kollégium nevesebb tanárainak életrajzával és főbb műveivel. Ugyancsak hiányos a nevesebb tanárak munkásságának, tudományos tevékenységének bemutatása, értékelése és méltatása. Ilyen szempontból csupán utalásokat találunk arra, hogy egy-egy professzor korának jó nevű, ismert, nagy tudású személye volt, de hogy hírnevét mivel, hogyan érdemelte ki, arról szinte semmit sem olvashatunk. Nem ártott volna egy rövid felsorolás az iskola jeles tanítványairól, esetleg — ha ez megállapítható —, arról is, miként befolyásolta szellemi fejlődésüket a pápai kollégium. (Ez pl. Jókainál nagyon jól kimutatható.) A második részben túl sok teret kapnak az iskola belső torzsalkodásai ill. vitái az egyházközséggel. Bármennyire a kollégium történetéhez tartozik ezeknek részletes megvilágítása, az a benyomásunk, hogy némileg a szélesebb körű áttekintés és értékelés rovására történt. Mindezek azonban nem csökkentik ennek a szép könyvnek értékét, és nem kisebbíti a szerzők — jól érezhető — fáradságos és tiszteletet érdemlően alapos adatgyűjtésének értékét. A könyvet mindenki haszonnal forgathatja, aki az elmúlt négy és fél évszázad magyar történelmével valamilyen szempontból foglalkozik. ifj Bartha Lajos Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996—1777 között. Akadémiai Kiadó, Budavest, 1981. 671 old. A magyarországi oktatásügy történetéről évtizedek óta nem jelent meg részletes, ugyanakkor átfogó munka. Mindazoknak, akik e tárgykörrel foglalkozni kívántak, vissza kellett nyúlniuk Fináczy Ernő és Fraknói Vilmos 80—100 éve (sőt még régebben) megjelent műveiig. Pedig akár a technika, akár a természettudományok bármely ágát tanulmányozzuk, mindenképpen szükséges az adott korszakok iskoláztatásának és oktatásügyének megismerése is. Az említett szerzők művei — bármennyire értékesek, és a jövőben is sok szempontból nélkülözhetetlenek maradnak — számos helyen elavultak, érthető módon itt-ott hiányosak, szemléletük ugyancsak vitatható. Éppen ezért örömmel üdvözöljük az Akadémiai Kiadót, amiért a hazai iskolaügy-történet jónevű szakértőjének, Mészáros Istvánnak munkáját megjelentette. A könyv, amely feltehetőleg csak első kötete a magyar oktatásügy történetét tárgyaló sorozatnak, a honfoglalástól a Ratio Educationis kiadásáig (1777) terjedő időközt öleli fel. A mű felosztásának és tárgyalásmódjának szempontjait maga a szerző ismerteti a (metodikailag igen tanulságos) előszóban. Maga a könyv az alábbi főfejezetekre oszlik: Oktatás-nevelés a 11. sz.-ban (17—43. oldal). — Oktatás-nevelés a 12—14. sz.-ban (44—90). — Oktatás-nevelés a 15. sz. elejétől a 16. sz. közepéig (91— 208). — Oktatás-nevelés a 16. sz. közepétől a 17. sz. végéig (209—406). — Oktatás-nevelés a 18. sz.-ban 1777-ig (406—664). Csekélyebb terjedelme ellenére sokak számára az első és második fejezet nyújtja a legtöbb érdekességet és újdonságot. A középkori nevelés nálunk a legkevésbé ismert, vagy méginkább félreismert. A szerző röviden bár, de világosan és tanulságosan ismerteti a középkori iskola-formákat, az egyetemek oktatási beosztását és rendszerét. Ugyanitt néhány sokat ismételt félreértést is eloszlat a „hét szabad művészet" felosztása körül.