Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KRÓNIKA - Bandefy László: A magyarországi földmérés és térképészet fejlődéstörténete a Mezőgazdasági Múzeum kiállításának tükrében

Ezt követi Mikoviny Sámuel 1732. évi híres „Epistolá"-ja, majd a tati, őszönyi és dunaalmási mocsarak lecsapolására készített 1746 évi terve. Mikoviny tanítványainak munkái közül ott láthatjuk Fritsch Erik András nagyon szép kidolgozású Rába-térképét. 1741-ből. Itt említjük meg Kray Pál mérnökkari főhadnagy 1766-ban elkészült késmárki térképét (az OL tulajdona). Ismeretes azonban, hogy ugyanő készítette el 1715-ben hazánk legelső: Szepes vármegyét ábrázoló térképét, melyet Kray halála után „ex chartis posthumus" Bél Mátyás híres „Prodomus"-ában ki is adott. Mező Cirill 1783. évi térképe az Ecsedi lápról nemcsak térképtörténeti hanem hidrológiai szempontból is nagy jelentőségű. Szerzője Szatmár-megye hiteles geometrája volt. Reindl Bernát 1784. évi térképén a Maros-menti erdőket ábrázolta; Spatsek János 1789. évi Torontál-megyei térképe pedig gazdag vízrajzával tűnik ki. Ekkor már nagyon fejlett a térképezés és térképszerkesztés „művészete" M. Malletnek 1702-ben megjelent „La géométrie pratique" című művéből megismerhették és megtanulhatták hazai geometráink az újonnan feltalált és szerkesztett geodéziai műszerek használatát. Hatása lemérhető Mikoviny megyei térképein, melyek közül a Pozsony-megyét ábrázoló, valóban kimagaslóan szép mappáját állították a szemlélők elé a rendezők. Kneidinger Andrásnak 120 lapból álló bőrbe kötött, 1767 és 1779 között készült telepítési atlaszának szépsége és kartográfiai tökéletessége ugyanolyan érdeklődést keltett, mint Bauer Antalnak 1805 táján készült, Bács—Bodrog vármegye 18 városát, 95 faluját és 45 pusztáját 119 lapon bemutató atlasza. Mindkét gyűjtemény kimondottan mezőgazdasági tárgyú tematikus térképeket tartalmaz. Itt említhetjük még Raisz Kristóf 1802. évi Baradla-térképét és Lángh Ferdinánd Nagy- és Kiskanizsa térképét (1790). Szerkesztője korának egyik legismertebb térképésze volt. Közel félszáz birtoktérkép került ki keze alól. A XVIII. sz.-ból a múlt századi földmérői és térképírói tevékenységbe az I. és II. katonai felvétel, valamint a II. József elrendelte kataszteri felmérés teremt szoros kapcsolatot. Mindegyiket néhány szépen kidolgozott térképlap képviselte a kiállításon. Az 1820 táján dolgozó Asbóth Mihály óbudai városi mérnöknek a Duna— kanyarról készített mappáin Békásmegyer birtokviszonyait szemlélhettük. A térképen Asbóth a háromszögelési irányokat is berajzolta, sőt a szögek kiegyenlített értékeit is (táblázatba foglalva) feltüntette. Lichtenstern József báró mérnöknek a századforduló táján készült magyarországi megye-térképei általában ismertek. A kiállításon látott, 1790—1805 körül készült Galicia-térképét azonban Fodor Ferenc gazdag anyagú művei sem említik. Meliorációs célzattal készült az ifj. Tessedik Sámuel geometrának Vay Miklós királyi biztos által kiadott térképe a Fehér—Körös posványos árterületéről. Karács Ferenc metszette rézbe, 1815-ben. Nagyon gondos színezéssel jelent meg. Hasonlóképpen talajjavítási célzatú Kun Istvánnak a Kecskemét és Kiskőrös közötti pusztákról készített, a talajviszonyokat részletesen feltüntető, 1831. évi térképe. Marsigli L. Ferdinánd, Huszár Mátyás és Vásárhelyi Pál közismert vízrajzi térképeivel részletesen foglalkozni e helyütt nem indokolt. De szólnunk kell