Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

TANULMÁNYOK - ifj. Bartha Lajos: Magyar csillagászok a középkortól a XX. sz. közepéig

Vindobonense" szerkesztését és kiadását, részt vett Ausztria és Nyugat-Magyarország geodéziai felmérésében. Biog.: Tudományos Gyűjtemény, I. 3. 1817. p. 156-157. VARGA Márton Káli (Zala m.) 1776. - Nagy Venyige (Fejér m.) 1818. ápr. 15. Tanár, gazdaságot és természettant adott elő a nagyváradi Akadémián és Győrben, majd a zirci apátság gazdasági intézője volt. A tudományos ismeretterjesztés egyik hazai úttörője, főleg csillagászattal, fizikával és fizikai földrajzzal foglalkozott. Bibi.: A gyönyörű természet tudománya... N. Várad., 1803. A csillagos égnek és a Föld golyóbissának.. .tudománya. Nagy-Várad, 1809. Biog.: Tudományos Gyűjtemény. II. 5. 1818. p. 126-127. - Szinnyei. VITÉZ János Szrednya (Belovárm.) 1408. - Esztergom, 1472. aug. 8. Horvátországi születésű magyar főpap, királyi főtisztviselő, humanista gondolkodó, matematikus. Latin és görög nyelv mellett matematikát, asztronómiát és asztrológiát is tanult, ez utóbbiakkal maga is sokat foglalkozott. 1445-ben a pápa nagypréposttá és nagyváradi püspökké nevezte ki, 1465-től esztergomi érsek. Többször járt követségben Ausztriában és Itáliában, megismerkedett a legjelesebb humanistákkal és tudósokkal. GEORG PEUERBACH (1423-1461) osztrák csillagász V. Nagyváradon berendezett csillagvizsgálójának délkörére számitotta bolygótáblázatait ("Theoricae novae planetarum. ." nyomtatásban 1472-ben), műszereket tervezett számára. Regiomontanust meghívta az esztergomi palotájában berendezett csillagvizsgálójába és kinevezte az általa fenntartott pozsonyi Egyetem (Academia Istropolltana) tanárává. 1471-ben Hunyadi Mátyás, mint összeesküvőt elfogatta, de rövidesen szabadon bocsátotta. Unokaöccse JANUS PANNONIUS (1434-1472) a reneszánsz legnagyobb magyar költője, ugyancsak alapos értője és ismerője volt kora csillagászatának, amiről számos költeményének utalása tanúskodik (Az árviz, saját lelkéhez, stb.) Biog.: Fraknói V.: Vitéz J. élete és kora. Bpest, 1879. Bartha L.: Magy. Csill. Tört. I. Bartha L.: Georg Peuerbach. - TTK. I. (LXXXVRI) 4. 1957. WEINEK László (K) Buda, 1848. febr. 13. - Praha, 1919. nov. 2. Csillagász, Bécsben, Berlinben és (Eötvös József ösztöndijával) Leipzigben tanult. 1873-ban részt vett a Német Birodalmi Vénusz átvonulás Expedició előkészítésében, a következő évben pedig az expedició Kerguelen szigetén végzett megfigyeléseiben. Erről az útjáról többször is irt német és magyar nyelvű beszámolókat. Ezután a leipzigi csillagvizsgáló adjunktusa, 1882-től a prágai német Egyetem csillagászat tanára és a csillagvizsgáló igazgatójává nevezték ki. Eleinte a csillagászati fényképezés elméletével foglalkozott. Prágában megkezdte Hold-topográfiai munkáját. A vizuális észlelések és a holdfényképek egyesitésével készült térképeivel e téren úttörő munkát végzett, tevékenységét a Lick Obszervatórium (USA) az akkori idők legnagyobb refraktorával készitett holdfotókkal támogatta. Szorgalmas ismeretterjesztő munkát végzett. 1875-1890 közt sok cikket küldött (Heller Á. biztatására) a TTK-nak. Az A. G. tagja, az MTA levelező tagja volt. (1)