Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Mészáros Vince–P. Nagy Sándor: A magyar reformkor vegyészete és vegyipara

Tapasztalati tény, hogy a kétségtelenül nemzetközileg is magas szinvonalat képviselő tudománytörténeti szakmunkáink, amikor, elmélyülten tárgyalják valamely szakterület eredményeit és fejlődését, ezek gyakorlati alkalmazásának kérdését mint tudományos érdeklődésre számot már alig tartó természetes következményt, legtöbbször nagyon summásan intézik el. így pl. a kiváló tudománytörténeti szakmunkák megbízhatóan tájékoztatnak a kémia tudományának nemzetközi és hazai állásáról a XVin-XK. századfordulón és a XTX. század első felében, annak ipari tükröződését azonban csak nagyon vázlatosan mutatják meg. Holott éppen ez a korszak vetette meg a vegyipar tőkés kibontakozásának alapját mind minőségi, mind pedig - a termelési eredményeket tekintve mennyiségi szempontból egyaránt. Arra vonatkozóan, hogy a tudomány fejlődésére is visszaható fogyasztási igényeknek milyenek voltak a tendenciái, tapasztalataink szerint igen érdekes forrásául szolgálhatnak a vizsgált időszak ismeretterjesztő, valamint folyóirat és hirlap-kiadványai, periodikái. A magyar reformkorban pl. az ország területén - negyed század alatt - hosszabb-rövidebb ideig mintegy 200 féle periodika jelent meg. Ezek legtöbbje sok értékes ipartörténeti és technológiai adalékot tartalmaz, részben a tudományosan nem mindig megalapozott, de az ipari gyakorlatra jellemző ismeretterjesztő közleményekben, részben és nem utolsó sorban, a hirdetések tömegében. A hirdetésekben jelentkező Igény vezetett el bennünket például annak megértéséhez, hogy a mindennapi életben milyen nagy fontosságú kérdéssé vált ebben a korban a világitás megjavitásának,-a korszerűbb világító berendezések és eljárások kutatásának a feladata. Ezen a nyomon jutottunk el a gázvilágítás hazai meghonosításának első kísérleteihez, többek között egy - hazánkban már 1802-ben Winzler András brünni gépész által, a pozsonyi Festetics palotában létesített házi kisérleti gázvilágitási berendezés vázlatához. így vált érthetővé és értékes technikatörténeti adattá Széchenyi István 1816. évi angliai naplójának az a néhány sora, amelyben az ott már többé-kevésbé elterjedt gázvilágitást, a legáldásosabb technikai alkotások közé sorolja. Széchenyi egy "gázfőző" készüléket nagy nehézségek árán meg is szerzett és nagycenki kastélyát már 1816-ban gázvllágitásra rendezte be. Rövid helyszíni vizsgálat azután azt is kiderítette, hogy az általa felállított "gázfőző konyha" részben még ma is áll. Lényegében a kor ismeretterjesztő sajtójában felbukkanó leirások vitték a köztudatba a gázvilágítás igényét*és ennek köszönhető, hogy Pesten az első utcai gázláng a Nemzeti Múzeum falán már 1817-ben fellobbant. Egy évtizeddel később gazdag pesti kereskedők világították meg üzleteiket gázzal, majd 1837-ben a Nemzeti Színház igazgatóságának ötletére gyulladtak kl a gázlámpák a Nemzeti Szinház nézőterén is. A különféle anyagok lepárlása utján előállítható világító lánggal égő gázok megismeréséről és laboratóriumi előállításáról bőséges tájékoztatást ad tudománytörténeti irodalmunk. Arról azonban, hogy ezek a mondhatnánk kisüzemi, a gyakorlatban is . működött gázlepárló berendezések milyenek voltak, semmit sem olvashatunk. Pedig 'technikatörténeti szempontból - be kell látnunk - a kérdés nem érdektelen. Minthogy ez a jelenség nem csupán a gázvilágítás vonatkozásában jellemző, hanem ugyanezzel a helyzettel kerülünk szembe a kor egész sor, ipari méretekben alkalmazott technikai újítása és berendezésnek a kutatása során is, a gázvilágltásra vonatkozó adatgyűjtésünk fonalának követése - per analógiám - más irányú műszaki alkotások kutatására is ötlettel szolgálhat. | Jókai Mór emlékezéseiben ujabb nyomát találhatjuk a gázvilágítás "hőskorának", így ir a Nemzeti Szinház akkori világításáról: "Ennek a gáznak kicsit áporodott savanyukáposzta szaga volt, de eltűrtük nemzeti büszkeségből." Később, az első pesti gázgyár felállítása után, az első időben még vezeték hiján, a gázgyárból bőrtömlőkben