Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Oszetzky Gábor: Villamos alapjelenségek korai megfigyelése és vizsgálata (1700 és 1800 között Közép-Európában és hazánkban)

Egyik legjelentősebb villamossággal foglalkozó hazánkfia Tőke István nagyenyedi fizika professzor. 1736-ban kiadott tankönyvében modern és világos formában tárgyalja az elektromosságot, különösképpen a mágnesesség részt. Egyébként a hazai kísérleti fizika megteremtőjeként tartják számon. Könyvének kísérleti eszközöket feltüntető ábralapjain dörzselektromos gép, mágnes, iránytű, sőt feltehetően torziós mérleg is szerepel, ez utóbbi azonban valószínűleg az általános tömegvonzás demonstrálására szolgál. Külön készüléke van a deklináciő mérésére is. A Nagyszombaton irt egyetemi tankönyvek közül Klausz Mihály 1760-ban megjelent munkájából egy meghatározást szeretnék ismertetni, amely az elektromos erőtér egyik legkorábbi megfogalmazása; "... a borostyánkő ereje folytonos étherfolyadék, amely az elektromos test részecskéivel elkeveredve mintegy kettős folyadék, részben kifolyik széttartó sugarak mentén az elektromos testből, részben összetartó sugarak mentén befolyik. Ez a testek körüli elektromos atmoszféra.." A megfogalmazás a Nollett-féle elmélethez hasonlít, valószínűleg tőle vette át Klausz, de egyben sokkal több is annál. Makó Pál a XVIII. század legkiválóbb magyar tankönyvirója. Az 1763-ban kiadott tankönyve - Ált. és Particularis Physika - mindent tud a villamosság fejlődéséről. Ismeri a Franklin elméletet, a villámhárítót, ir a leydeni palackról. A Franklin-féle egyfolyadékos elmélet hirdetője. Fizika könyve mellett nivós értekezést jelentet meg a légköri elektromosságról, amelyet több nyelvre is lefordítanak. Horváth János a newtoni fizika képviselője. 1790-ben irt könyvében szerepel először egy fejezetben a villamosság és a mágnesesség. Igen érdekes, hogy az anyagokat vezetőkre, nem vezetőkre és félvezetőkre osztja. A Fizika elemei c. könyvében a legújabb kutatási eredményekről számol be, többek között az orvosi gyakorlatban alkalmazott villamos kezelésekről. Vári Mihály debreceni professzor 1702-ben leirt villámlással, villámcsapással és az általános légköri jelenségekkel foglalkozó értekezéséből egy tipikus kartéziánusl tehát Descartes-tól származó megfogalmazással találkozhatunk: "...mikor pedig két, vagy több, felhők között lévő üregben megszagosodott kén-köves és igen vékony meleg gőzölgések találtatnak, a felsőbb felhő oly csendesen le nem szakadhat, hogy a közbevetett Levegő égnek kénszeritése miatt azok meg ne gyulladjanak és sebesen kilövődő lángozást ne mutassanak, melyet Villámlásnak hivunk.." Purgine János nagyszombati tanár 1746-ban három részből álló költeményt ir az elektromos erőről. Valójában a villamosság teljes anyagát feldolgozza hexametereiben, mégpedig világosan és érthetően. Többek között ezeket irja: "A mágnesesség és elektromosság között nincsen összefüggés, mert az elektromos test sokfajta, mig a mágnes csak egyfajta testet vonz." Még mindig sokan voltak, akik nem tudták teljesen értelmezni a villamos jelenségeket. Ennek tulajdonitható azután, hogy olyan meghatározások is fennmaradnak, mint Pongrácz Antalé' például, aki a folyadékelmélet lényegét a következőkben foglalja össze: ".. végtelen sok kísérletből nyilvánvaló, hogy minden elektromos jelenség valamilyen igen finom folyadéktól származik, ami vagy tüz, vagy vetekszik a tűzzel, vagy ha akarod éter, vagy végül amit akarsz."