Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Vajda Pál: A tudományos és műszaki múzeumok előfutárai Európában

és műszaki eszközökre, utóbb az ipari termékekre is (ha azok egyúttal értéket is jelentettek). A mai értelemben vett természettudományos és - kisebb mértékben - technikai muzeumok ősei a német birodalmakban, Franciaországban, Németalföldön és Angliában alakultak ki, a XVI-XVII. században. I. Ágost szász választófejedelem "Művészeti és Természetrajzi Kabinet"-je, a hires drezdai múzeum magva, a bányászgeológus Georgius Agricola (eredeti nevén Bauer) (1494-1555) ösztönzésére jött létre, 1560 körül (9). Az 1586-ban összeállított leltára már matematikai-természettudományos eszközöket, örökmozgó-modellekét és természetrajzi tárgyakat sorolt fel. A leideni "Anatómiai Theatrum" 1597-ben a mai élettani, állattani és orvosi muzeumok őse (10). 2. Főiskolai gyűjtemények A tudományos-technikai muzeumok másik csiráját a főiskolák és egyetemek szertáraiban kereshetjük. Talán csak véletlen, hogy a legrégebbi hazai főiskolák (Debrecen, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Sárospatak, illetve Nagyszombat, majd Buda) szertárai és eszközgyüjteményei is "museum" elnevezést kaptak. Tény azonban, hogy az újkori egyetemeken, éppen a szemléltető és kísérletező oktatás megjelenésével, egyre fontosabbá vált a jól felszerelt eszközgyüjtemény. Ezek a szertárak annál inkább számithatnak a technikatörténeti gyűjtemények előfutáraiként, mivel a különféle gépmodelleknek és ipari eszközöknek gyűjteményéül szolgáltak. Emellett nagyobb nyilvánossá got is jelentettek a jobbára zárt kincstáraknál. Végeredményben a tudományos műszerekhez hasonlóan, a technikai berendezések kezdeti gyűjteményei is az oktatási intézményekben kerültek együvé rendezve. A tudományos és mérnökképzés megkövetelte a szemléltető és oktató eszközök egyre bővülő gyűjteményét, s igy ezek az iskolai, főiskolai szertárak váltak a későbbi műszakitudománytörténeti muzeumok forrásaivá. Ez magyarázza meg, hogy az iparilag elmaradott Magyarországon miért merülhetett fel igen korán - számos fejlettebb nyugati államot megelőzve - a műszaki múzeum gondolata. A XVIII. században a magyarországi egyetemek, főiskolák, sőt néhány középfokú iskola is, számottevő szertárral, az akkori kifejezésmód szerint "museummal" rendelkezett. A nagyszombati, majd az ebből alakult budai, utóbb pesti egyetem, az egri Lyceum, a debreceni és sárospataki református főiskolák stb. bőséges, korszerű "museum"-mal - eszközgyüj te ménnyel - rendelkeztek. Ezek közül máig is megvan a sárospataki Tudományos Gyűjtemény, amelynek optikai műszerei ér tékes fejlődéstörténeti dokumentumok, valamint a főként tanszertörténeti szempontból érdekes debreceni kollégiumi gyűjtemény. Nevezetes a múzeumi gondolat fejlődése szempontjából a milánói Lodovico Settala (1552-1630) gyűjteménye (11), amely a kézművesség eszközeit, valamint fizikai berendezéseket tartalmazott (különösen jelentős volt az optikai eszközök bőséges választéka) A Galleria Settala lényegében tudományos kutató központ volt. Settala szoros kapcsolatot tartott a firenzei tudós társasággal és műszereket, valamint egyéb tudományos eszközöket cserélt n. Ferdinánddal. A távol-keletről visszatérő misszionáriusok tói értékes kéziratokkal, ritkaságokkal gyarapították a múzeum gyűjteményét. Sok tudós látogatta Settala múzeumát és gyakran rendeztek vitákat egy-egy, a múzeumban levő tárgyról. A múzeum 1751-ig volt a család birtokában, amikor is a milánói szenátus a Bibliotheca Ambrozianához csatolta.