Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Székely György: A szabványosítás történetéből

A puskapor felfedezése és terjedése maga után vonta egyes stratégiai érdekeket szolgáló gyártmányok szabványosítását. Feljegyezték, hogy IV. Iván cár parancsára, a fegyvertárakban szabványosított furatalkatrészeket kellett tartani. Meg kellett találni az összhangot az ágyúcső kalibere és a lövedék között.

20 A bemérés helyi normákon alapult. A mérési szabályok ugyanis még országokon belül is gyakran eltértek. Püchler Kristóf 1563-ban megjelent könyvében illusztrálja — többek között — a digitus (hüvelyk) és az uncia egységes értelmezését.

21 J. Koebler Rechenbüchlein c. 1517-ben megjelent könyvében azt ábrázolta, hogy az egységes mérőrudat hogyan állapítsák meg. Azt javasolta, hogy a mérőrúd hosszát a templomból kilépő 16 ember lábfejének hosszából határozzák meg.

22 Számos országban és hazánkban is több törvényhozási határozat megkísérelte, hogy rendet teremtsen a mértékegységek káoszában, inkább kevesebb, mint sok sikerrel, egészen a francia forradalmat követő időkig. A középkorban egyes városok jártak élen az egységesítés terén. Hazánk akkori területén pl. Buda, Nagyszombat és Pozsony. A pozsonyi városházán ki is voltak téve a legfontosabb etalonok. Az egyik országgyűlési határozatunk szerint megállapították, hogy „a mázsák, fontok, valamint a borra, búzára és mindenféle egyéb száraz és nedves árura vonatkozó kis és nagy köblök különbözőségéből származó nehézségek megszüntetése végett újból kell rendezni és el kell rendelni a budai, illetve az azzal azonos pozsonyi mértékek általános és kötelező használatát".

23 A felfedezések és találmányok nagy hatással voltak a műszaki szabályokra. Nálunk a fejlődós gyors ütemét egy XVIII. századi példa világítja meg. Míg Mária Terézia uralkodása elején a kardpenge gyártását oly naiv módon „szabványosította", hogy „az a jó penge, amely a férfihoz méltó, tehát így gyártsák" — alig másfél évtized múlva az 1756. évi császári pátensben már műszaki alátámasztással rendelte el a kardpengók gyártását és annak variációit.

24 A legutóbbi három évszázad szabványosításából... Az újkori és legújabbkori szabványosítást már a tudatos, modern jogintézményes szabványosítás jellemzi. A középkor sokszor ötletszerű szabványosítási, egységesítési próbálkozásait felváltották a gyárak korszerű előírásai, és megjelentek a mai értelemben vett szabványok. (írásbafoglalás; műszaki rajzokkal stb.) Ezen a téren egyik úttörő volt 1798-tól az amerikai Eli Whitney, aki a fegyvergyártásnál bevezette a csereszabatosságot, a termelés érdekében történő racionalizálást. Tökéletesnek számító áruit óriási kormányrendelés honorálta.

25 Az egyre nagyobb mértékben szükséges munkamegosztás és tömegtermelés az alkatrészek cserélhetőségét követelte meg. Szükségessé vált tehát a termelési programok meghatározása és az eddig, főleg kézművesek által, egyénileg előállított nagyszámú minta tipizálása és egységesítése. A nagy találmányok, a nemzetközi kereskedelem fejlődése a technológia és és energetika tökéletesedése és számos más adottság megkövetelte először az üzemi, majd nemzeti (országos), végül nemzetközi szabványok, illetve szabvány ajánlások létrehozását. Több szakíró a modern szabványosítás kezdetét a Tulai Olonyeci Fegyvergyárak 1715-ös tevékenységétől számítja. Ezek az egykori oroszországi gyárak ugyanis ekkor adtak ki először írásos utasítást cserélhető fegyveralkatrószek következetes gyártására. Többek között meghatározták és előírták a tűrési és illeszté-