Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Bendefy László: Idb. Vay Miklós és Born Ignác szerepe a Tokaji-hegység földtani megismerésében

venica), a Siraonka és Libánka-hegyen (Sáros m.) vannak nemes opálbányák régibb mívelésben ... A nemes opál igen nagy becsben áll, mint ékkő. Legnagyobb darab (Veresvágásról) Bécsben van az udvari gyűjteménytárban;

7 Súlya 34 lat (0,596 kg), s egyszer már kínáltak érte 50 000 font sterlinget" (31). A monoki nemesopál és a Tokaji hegység egyéb opál lelőhelyei Szepesi Gusztáv 1934. évi szerencsés monoki nemesopál lelete újból e ritka ásvány felé terelte a mineralógusok figyelmét. Varjú Gyulának, a Tokaji hegység kiváló ismerőjének közlése szerint, bár igen ritkán, napjainkban is találnak nemesopált azon a környéken, ahol a F<M/-család tagjai keresték. Számos oka lehet ennek. Többek között a fedettségi viszonyok megváltozása; főként azonban mégis az, hogy a nemesopál már akkor is ritka ásvány volt ezen a hegyvidéken (2; 38). Ezt igazolják az 1959—1964-ig a Tokaj hegység DNy-i részén folytatott intenzív komplex, felderítő jellegű földtani kutatások (10 és 16). E vizsgálatok szerint újabb nemesopál lelőhelyek felfedezése — éppen a nemesopál itteni nagyon ritka előfordulása miatt — igen sok utánjárást igényel, de nem lehetetlenség. (4. ábra) Ezt igazolja, hogy az újabb földtani kutatások során számos opál lelőhely vált ismeretessé a Tokaji hegység területéről. Magának az Országos Érc- és Ásványbányák mádi üzemi központjában Benke István bányamérnök által létesített ásványgyűjteményben a Hegyaljának szinte valamennyi opál-típusa megtalálható. Különösen szépek a Megyaszó környéki faopálok. Á gyűjtemény Megyaszó és Telkibánya környékéről számos szép faopál, viaszopál, mézopál, füstopál, klóropál (ungvárit), tejopál, tűzopál és májopál példányt tartalmaz (6). Koch Sándor Magyarország ásványairól írott kitűnő kézikönyvében szintén megemlékezik a Tokaji hegység opáljairól (17, 226 — 240 old.). Göncről tej- és májopált, Füzérkomlósról opál bekéregződést, illetve andezitbe történt betelepülést, Erdőbényéről májopált, a tállyai Kopasz-hegyről valamint Tolcsváról és Megyaszóról különböző opál-féleségeket endít. A nemesopál monoki előfordulását Koch S. (17) és Vendl A. (28 és 40) is említi. Tekintettel arra, hogy az irodalomból ismeretes legutóbbi kutatások eredményei 1920—1924-ből valók, Mátyás Ernő, a mádi üzemi központ geológusa részletes tájékoztatást volt szíves küldeni a nemesopál előfordulás jelenlegi viszonyairól (6). Közlése szerint a lelőhelyet Hoffer A. (11) a. id. dolgozatában fényképen is megjelölte. így sikerült a Szepesi és Hoffer által ismert lelőhelyet újból megtalálnia. A lelőhely a Monok községhez tartozó Ingvár nevű magaslat K-i, DK-i lejtőjének egy nagyon meredek, fenyővel beültetett részén van. A hegy lábánál a Gilip-patak folydogál. Az ingvári nemesopál a hólyagüreges szferolitos riolit üregeiben lencsényi, maximálisan borsónyi nagyságban fordul elő. Az üregekben „apró gócokat alkot" (6). A hólyagüreges, szferolitos riolit mind É, mind D felé haladva, tómöttebb, horzsásabb, végül teljesen tömött, fluidális változatba megy át. A horzsás kifejlődés igen alárendelten, a tömött kőzettípusok pedig egyáltalán nem tartalmaznak nemesopált. A nemes változatokból az üvegopál és a tejopál gyakori. Vörös változatok nincsenek; a májopál-féleség Ingvárott eléggé ritka. Kifejezetten repedésrendszerekhez kötött, hidrotermális jelenségek, tehát telérek, amelyek nagyobb és esztétikailag szebb opál-változatok kialakulását eredményezték volna, nincsenek. 6* 83