Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Mészáros Vince: Martin Lajos életműve
mert nem lesz akadály, mely az ember szabad útját elállaná s a társadalom, nehogy bomlásnak induljon, új nemzetközi szerződések s egyezmények által fogja magát biztosítani. A nemzetközi jog kénytelen lesz az új helyzethez alkalmazkodni s a tengeri jog mellett egy új jog — a levegőjog fog fejlődni. Tudomány, művészet, ipar és kereskedelem még jobb virágzásnak fog indulni s a forgalom óriásilag megélénkül. De azért ne higyje senki, hogy a repülőgép vasutat, vagy a tengeri hajót nekünk nélkülözhetővé teszi... A repülőgép, mint új közlekedési faktor, a forgalmat növeszteni, élénkíteni fogja ugyan, de nem fogja absorbeálni. — Legnagyobb befolyása lesz a repülőgépnek a hadászatra. Taktika és stratégia úgy elveiben, mint kivitelben meg fognak változni. A hadviselés módja egészen át fog alakulni . . . Az általa festett képet az idő igazolta. * Martin Lajos egy budai szőlősgazda népes családjában, tizenkét gyermek között hetediknek született, 182 7. augusztus 3 0-á n. A budai főgimnázium elvégzése után két éven át filozófiát hallgatott a pesti egyetemen, majd 1845-ben az Institutum Geometricum hallgatói közé lépett. A mérnöki tanulmányok formális befejezésében, — bár vizsgáit kitűnő eredménnyel tette le, — megakadályozták 1848 forradalmi eseményei. Lelkes hazaszeretete, — egyéniségének egyik legjellemzőbb vonása, — az iskolapadból a honvédseregbe vitte. Mint önkéntes honvédtüzér küzdötte végig a szabadságharcot. Á világosi katasztrófa után közlegénynek sorozták be az osztrák hadseregbe. Olaszországba került, ahol egy katonai műszaki tiszti iskolához vezényelték iskolaszolgának. Az iskola parancsnoka hamarosan arra figyelt fel, hogy a növendékek feladatait az iskolaszolga oldja meg, és eredményesebben oktatja őket matematikára, mint tanáraik. Királyi kegyelemmel kiemelték a közlegényi sorból s Bécsbe küldték a mérnökkari tiszti akadémiára. Kiváló képességei, az észlelt jelenségek megértésére törekvő szívós kitartása, elmélyült kutató hajlama, hamarosan reá irányították felettesei figyelmét. Hadnagy, majd főhadnagy és az akadémián a „mér-gép és építészettan" tanára lett. Hazafias érzései miatt azonban figyelemmel kísérték. Amikor a reá bízott léghajó kísérletek elől kitért, s forgó rakéta találmányának német nyelvű publikálását is elkerülte, nem tették lehetővé számára a rakéta kísérletek elvégzését, hanem leszerelték. Az osztrák hadsereg pedig, egy angol mérnöknek Martinéhoz hasonló rakétatalálmányát vásárolta meg 2800 fontért. Hazajött Budára. Eleinte magánmérnöki gyakorlatot folytatott, majd városának főmérnöke lett. A forgó rakétára vonatkozó tanulmányát pedig a Magyar Tudományos Akadémia Mathematikai és Természettudományi Értesítőjében adta közre, 1860-ban, „A középfutóerő befolyása a forgatott testek szilárdságára" címmel. Az Akadémia még 1859-ben levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását, — már repüléselméleti kérdésről „A madárszárny erőszet é"-r ő 1 tartotta. Kenyérgondok s az érzékeny önérzetű embert bántó intrikák közben más pályára irányították. 1863—1868 között Körmöcbányán, majd Pozsonyban reáliskolai és főgimnáziumi tanár. Közben matematika és ábrázoló geometria tankönyvet írt, részt vett a vágvölgyi vasút kitűzési munkáiban, s folytatta megkezdett kutató munkáját. 17 1868-ban Pestre távirdagondnokká, 1869-ben Debrecenbe helyettes távirdaigazgatóvá, 1872 nyarán pedig Kolozsvárra távirda igazgatóvá nevezték ki.
