Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)
I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése
ELŐZMÉNYEK a nyakába zúdított és kereshette véres-verejtékkel, a minden jólét alapját képező pénzt. Mindezért néha-néha a világ szemeláttára kapott egy-két könnyes csókot, ami mámorossá és... újabb áldozatokra tette képessé a sírig hű férjet. 11a most mindent az igazság serpenyőjébe dobunk, akkor azt látjuk: igaz, nem voltunk függetlenek, de együtt nagyhatalom voltunk 1 8) és nem törölhette belénk sároscipőjét, egyetlen mondvacsinált politikai államalakulat sem. És ha civódtunk is, — hiszen házastársaknál ez is előfordul, — akkor mindig az elválást emlegettük. De amikor visszakaptuk függetlenségünket, kiderült: hogy így nincs köszönet benne. Mert megítélték ellenünk a «tartásdíjat» (Burgenland). Fizetnünk kell szigorúan a «perköltségeket» (jóvátételt), sőt még az ügyvédi «tiszteletdíjakat» is, (Bácska, Bánság, Erdély és a Felvidék elcsatolásával.) A «család-jóbarátját» kértük fel, hogy tegye lehetővé, azt, hogy megint «együttműködhessünk» elvált házastársunkkal. Igen, most «együttműködhetünk», de a tartásdíjat azért rendületlenül fizetni kell. Most függetlenek vagyunk... nagyhatalmi helyzetünktől. * * * 11. József császár és kalapos király idejében még a mozdony és a lóvasút ismeretlen fogalom volt. Ez a nagyeszű uralkodó közlededésünk megjavítása érdekében elkészítette a maga út-tervét, mely nagyjában, azonos: az ötven évvel később Széchenyi István gróf által kijelölt útvonalakkal, — mégis azzal a különbséggel, — hogy amíg II. József tervének központja Bécs, addig Széchenyié, Budapest volt — az érintett városok nagyjában megegyeznek. Mi hátráltatta 5o éven át közlekedésünk fejlődését? Erről szól a következő néhány oldal. II. József elnémetesílő politikája, valamint az a tény, hogy magát meg nem koronáztatta a magyar szentkoronával, hogy rendeletekkel kormányozhasson, — a magyar nemzet lelkében elhomályosította az egyébként kiváló, jóeszű uralkodó nagyságát. Az uralkodó mielőtt 1790. február 20-án meghalt, visszavonta Magyarországra nézve sérelmes összes rendeleteit, és elrendelte, hogy a Szent-Koronát nein is Pozsonyba, — ahol Bécsbe vitele előtt őriztetett, — hanem egyenesen Budára kell visszaszállítani. Ez különösen a nagy l s) Bismarck: «IIa nem volna meg az Osztrák-Magyar-Monarchia: meg kellene csinálni». (Tegyük hozzá magyarszívvel csak personal unióval.) 3 33
