Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME Nem csak politikus és újságíró volt, hanem mint tudományos szakíró is kitűnő nevet szerzett. E téren elért sikereinek megbecsüléséül: 1885-ben levelező, 1893-ban pedig rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Mindezenfelül egyházának kormányzati ügyeit is intézte. 1898-tól a budapesti — 1902-től pedig a dunamelléki református egyház főgondnoka volt s mint ilyent hívta meg Őfelsége 1906-ban a főrendházba. Irt a „Budapesti Szemlé"ben a bankról, önkormányzatról, adóeszméről, elméleti és gyakorlati vonatkozásban, cukor és szeszadóról. Szterényi szerkesztésében — hivatali működése alatt — kiadta 20 kötetben az ipari termelés statisztikáját. Önálló müvei: „Közhasznú ismeretek" (Pestl870.). „A baloldal törekvése" (Bp. 1872). „Tíz év az osztrák bank történetéből". (Neuwirth műve után 1874) „Az önkormányzat és a pénzügy". (Bp. 1878) „A latin államok pénzszövetsége". (1886) Készülő félben volt az erdélyi vasutak Széchenyi elgondolásában. A protestáns irodalmi társaság, a megalakuláskor, pénzügyi bizottság elnökévé, 1894-ben az irodalmi társaság alelnökévé, választotta. A társaság kiadásában megjelenő „Koszorú" népi (vallásos) iratra 6000 forintot áldozott. Miniszter és kapus.*) Miniszter és kapus. Ritkán kerül össze így ez a két név, olyan nagy a távolság egy kegyelmes úr, meg egy szegény vasúti portás között. Még ritkábban kerülhet pedig össze a büszkeségéről ismert Fejérváry báró honvédelmi miniszter és a szegedi állomás egyszerű rokkant portása, Puchalek Miklós. De valamikor ez a két ember nem állott egymástól akkora távolságra, mint most. Régi háborús időkben egyformán tűrték a fáradságot és az ellenséggel harcolva, farkasszemet néztek mindketten a halállal. Puchalek 1864-ben a schleswigholsteini háborúban őrmester volt annál a századnál, amelynek a mostani honvédelmi miniszter volt a kapitánya. A háború véget ért. A vitéz kapitány mind följebb-följebb emelkedett, az őrmester meg vasúti portás lett, mert csak meg kellett élnie valahogy. Sturm Albert: „Országgyűlési Almanach 1897—1901. Hegedűs Lóránt dr. nekrolog megerősítő levele. V. ö. Pallas Nagy Lexikon 8. köt. 805. V.ö. Pallas Nagy Lexikon pótkötet (17.) 702. old. „Pesti Napló" 1906. dec. 29. *) „Vasutasok Lapja" 1897. május 23. 10 old. 302