Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)
A magyar alumínium-formaöntészet kezdetei
tek. A sziluminból készült öntvényeiket saját márkanevek alatt hozták forgalomba, mint Neosil I. és Horal I. és //"., Ultrái, Bloral stb. Dugattyúik elnevezése: Durex Extra, HS Special volt. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének 50 esztendeje c. kiadvány 1943-ban a következőket írja a cégről: „Először különleges fémötvözeteket gyártottak, majd mágneseket és acélöntvényeket, de fejlődött a különleges nehéz- és könnyűfém öntvényekkel a fémöntöde is..." 1945-ben a szovjet csapatoknak éjjel-nappal perselyeket, naponta több száz dugattyút kellett gyártaniuk, mindezeket megmunkálva. A gyár aztán fokozatosan inkább a különlegesen ötvözött acélöntvények és mágnesek gyártására állt át. Az alumíniumöntéssel - már az államosítás után - fokozatosan, de végleg 1950-ben hagytak fel. Vécsey Béla - aki elsősorban az acélgyártás specialistája volt - a '30as évek közepétől 1949-ig igazgatója volt a gyárnak - mikor is az akkoriban alakult Vasipari Kutató Intézet metallurgiai osztályának vezetője, majd hamarosan - életmű alapon - a műszaki tudományok kandidátusa lett. Vécsey Bélát a hazai alumínium-formaöntés egyik úttörőjének tekinthetjük. E munkában segítői Szász József, majd Szűcs Endre kohómérnökök voltak. Az alumínium-formaöntészet fellegvára sokáig a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. Fémműve volt, és az is maradt egy jó ideig a már államosított Csepel Művek Fémművében. Itt fejlődött ki a kezdeti, hősi korszak legnagyobb hazai alumínium-formaöntödéje. Csepelen 1928-ban megkezdődött a repülőgépmotor-gyártás, ami igényelte egy alumínium-formaöntöde létesítését. A repülőgépiparnak igen szigorú elvárásai és előírásai voltak az öntvényekkel szemben, ezért ez az öntöde a hazai alumíniumöntészet kiváló iskolájává vált. És aki ezt beindította, az Jakóby László (1897-1957) fémkohómérnök volt, aki több évi öntödei gyakorlat után jutott el a Fémműbe 1927 júniusában (71. ábra). Itt először a laboratóriumban dolgozott, majd hamarosan az új alumínium- és a már meglévő nehézfém-formaöntödének lett a vezetője. A repülőgép-motoröntvények anyaga kezdetben az amerikai ötvözet (8% Cu) volt (lásd a 29-30. oldalt). Hazánkban ez az új ötvözet sok nehézséget okozott. A problémát csak úgy tudták megoldani, hogy a hőkezelésre villamos ellenállásfűtésű sófürdős kemencéket állítottak be. A csillagmotorok bordás hengerfejeit viszont Y-ötvözetből (Al-Cu-Ni-Mn) (lásd a 31. oldalt) kellett önteni homokformába, de ezzel is sok nehézségük volt. A probléma megoldója Jakóby László volt, ennek érdekében tett tanulmányutat a franciaországi Gnome cégnél, melynek eredményeként - a francia licenc alapján - ezeket az öntvényeket kokillába öntötték vákuum alatt. Jakóby felismerte az ekkor születő, új tömegtermelő öntőeljárás jelentőségét, ő honosította meg hazánkban a hidegkamrás nyomásos öntést azáltal, hogy a prágai Polák cégtől - ennek első szériájából - 1928-29-ben megvett két gépet (typ. 408 és 600), mindezzel megteremtője volt a hazai nagyüzemi alumínium-formaöntészetaek. Az alumínium-formaöntödét 1935-tól saját alumíniumkohó látta el fémmel, erre már utaltunk a 16. oldalon.
