Mikus Károlyné: Képek a Csepel Vas-és Fémművek múltjából és jelenéből (Öntödei múzeumi füzetek 10., 2002)

Előszó A Csepel Vas- és Fémművek, az egykori Weiss Manfréd gyár több mint száz éven át szolgálta a magyar ipart; szinte az egész XX. századon át az ország legnagyobb ipari vállalatának számított. A század végére a nagyvállalat ugyan felbomlott, de számos épülete még a helyén áll, és műemlék jellegével őrzi a nagy vállalkozás hajdani dicsőségét. Néhány épületét védetté is nyilvánították, de a leépülést aligha lehet megakadályozni. Lassan majd a régi csepeli gyártelep eltűnik, de legalábbis átalakul. Múltunkból azonban menteni kell, ami menthető, ami pedig nem menthető, azt indokolt képben és írásban megörökíteni. Jelen kiadványunk is szeretne ebbe a mentési munkába bekapcsolódni és képgyűjteményével a múltat és jelent a közelbe hozni. Mikus Károlyné oki. kohómérnök, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület öntészettörténeti és múzeumi szakcsoportjának lelkes vezetője nagy szorgalommal csokorba gyűjtött képanyaga és összegező története kiegészíti a társadalom csepeli gyárról alkotott képét. A szerző azt a gondolatot sugallja, hogy Csepel él, s bár szétszabdalták, egyes helybeli utódai máris hírnevet szereztek maguknak. Csepel büszke a múltjára, bízik a jövőben és reményekkel tekint a harmadik évezred felé. A szerző gondolatait kívánja népszerűsíteni múzeumunk is. Ebben a törekvésünkben segítségünkre volt a Fémöntészeti Alkatrészgyártó Rt., amely a kiadvány anyagi támogatását vállalta, s amelyért ezúton is köszönetet mondunk. Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató