Mikus Károlyné: Képek a Csepel Vas-és Fémművek múltjából és jelenéből (Öntödei múzeumi füzetek 10., 2002)

Csepel lakossága növekedett, az elmaradt falusi jellegű községet 1949. szeptember 12-én megyei várossá nyilvánították és 1950. január 1jén Budapesthez csatolták, melynek XXI. kerülete lett [8]. A 60-as évektől máig vezető út A szocialista tervgazdálkodás teljes kibontakoztatása 1950-ben indult az első ötéves tervvel és 1990-ig tartott. A 40 év alatt éppúgy a pártállam szervei irányították, mint az ország többi gazdálkodó egységét, ezáltal a csepeli gyár is átesett mindazon a fellendülésen és összeomláson, amelyben minden más gyárnak is része volt. A 60-as években megalakult a Csepel Művek Tröszt. A nagyvállalatot tíz önelszámoló egységre bontották, amelyek egymással szoros kapcsolatban, de önállóan gazdálkodtak. Ilyen önálló gyár lett az Acélmű, Fémmű, Csőgyár, Szerszámgépgyár, Egyedi Gépgyár, Jármű- és Konfekcióipari Gépgyár, Kerékpárgyár, Motorkerékpárgyár, Vas- és Acélöntöde, Transzformátorgyár. Később a gyárak száma 16-ra szaporodott, önálló Kovácsoló Gyár, Vasmű, Erőmű, Energiarészleg, Gázgyár és Oxigéngyár stb. létesült. Az egymást követő ötéves tervek során a csőgyártást, motorkerékpár-gyártást, különösen pedig a szerszámgépgyártást fejlesztették. A gyár mind a termelés mennyiségében, mind a foglalkoztatottságban, a hatvanas évtizedben tetőzött. A vállalat fennállása során a foglalkoztatottság három alkalommal mutatott fel csúcsértéket: 1917-ben 28,1940-ben 30 és 1961-ben 35 ezer fővel. Bíró Ferenc vezérigazgató célul tűzte ki a vállalat profiljának erélyes tisztítását és a gyáregységek legnagyobb mértékű önállósítását. 1949 májusában az Országos Tervhivatal elsőként foglalkozott a csepeli gyár profiljának kialakításával. 1955-től kezdett a fejlődés igazán beindulni, de ezt a fejlődést megbénította a gyorsan változó politikai helyzet - 1956. október 23. A gyárban 1957 januárjáig lényegében termelői tevékenység nem folyt. Az 1960-as évek közepén kezdődött el igazán a Művekben az erőteljes fejlődés, a korszerű gyártási eljárások kiterjesztése. Ismertebb nevek, melyeket érdemes megemlíteni: ár. Horgos Gyula, Csathó Mihály és ár. Garai Vilmos, az utolsó vezérigazgató. Nagy termelő beruházások, rekonstrukciók indultak, a gyár állóeszköz-állománya kicserélődött és megkétszereződött. A nagy gyártási tapasztalatokkal rendelkező gyár megújult. 51 országgal építettek ki piaci kapcsolatot [9].