Mikus Károlyné: Képek a Csepel Vas-és Fémművek múltjából és jelenéből (Öntödei múzeumi füzetek 10., 2002)

Az RM Vas és Fémművek május elsejei felvonulása az 50-es évek elején hadiüzemmé, de a polgári termeléssel sem hagyott fel, sőt közismerten széles profilú gyártást folytatott. A gombostűtől a repülőgépig, a közszükségleti cikkektől a hadiipari gyártmányokig mindent gyártott, mindent, ami a mindenkori lehetséges maximális profit megszerzését biztosította. A háborús konjunktúra közben technikai hasznot is hozott, miután több gyártási ágazat alapjait is lerakta, így pl. az alumíniumkohászatét, a nemesacélok gyártásáét, és a szerszámgépgyártásét. Ez utóbbi különösen jelentős szerepet kapott a vállalat későbbi tevékenységének kialakításában. A Csepel Műveket 1944 áprilisától a front megérkezéséig több légitámadás érte. A támadások főként a hadi és szerkezeti üzemeket sújtották, a kohászati részlegek viszonylag kis veszteséggel úszták meg a hadműveleteket. 1944-ben az SS 25 évre „kezelésre átvette" a letartóztatott tulajdonosoktól a gyárat. A front közeledtével elrendelt kiürítés is inkább a kevésbé helyhez kötött berendezéseket érintette. Még az összeomlás előtt rákényszerült a család, hogy a vállalat tulajdonjogáról az állam részére lemondjon, a Weiss család ennek fejében távozhatott külföldre [7].