Mikus Károlyné: Képek a Csepel Vas-és Fémművek múltjából és jelenéből (Öntödei múzeumi füzetek 10., 2002)

Kerékpárok összeszerelése dik ötéves tervet 1990-ben a Csepel Művek már nem fejezte be. Az 1990-es évek elején a keleti piacok kezdtek megszűnni, a kereslet lecsökkent, pénzügyi nehézségek alakultak ki. A korábban foglalkoztatott, mintegy 35 ezer dolgozó jelentős részétől a vállalatok kénytelenek voltak megválni. A dolgozói létszám töredékére zsugorodott (8-10 ezer főre). Sok dolgozót Transzformátorok sorozatban kényszerszabadságra kellett küldeni. Egyes vállalatok kis termelési egységekké, korlátolt felelősségű társaságokká alakultak, elkezdődött a privatizálás. 1991-től a piacvesztésből és tőkehiányból eredően kérdésessé vált már a talpon maradás. 1992-ben a „híres gyárat" kétmilliárd forintért kínálták, de nem volt érdeklődés Csepel iránt. A hajdani homogén vas- és fémipari komplexumban ma étterem,