Mikus Károlyné: Képek a Csepel Vas-és Fémművek múltjából és jelenéből (Öntödei múzeumi füzetek 10., 2002)

get vett be, s csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően élte túl a mérgezést. A család, gyógyulása érdekében Bécsbe vitte, ahonnan 1920-ban a helyzet stabilizálódása után tért haza. Átállás béketermelésre A háborút követő években a katonai rendelések elmaradtak, némi pangás következett részben annak következtében, hogy a megszálló csapatok az anyagkészlet egy részét elvitték. 1921-től azonban nagy erőfeszítésekkel megkezdte Weiss Manfréd a „békecikkek" termelését. Első gyártmány az eke volt, ezt követte több mezőgazdasági kisgép, pl. szecskavágó, vetőgép, répavágó, daráló stb. A mezőgazdasági gépekre elsőként a Földművelési Minisztérium adott megrendelést, majd sikerült arra a vállalatnak külföldön is piacot szereznie. A béketermelésre való átállás természetesen nagy erőfeszítéseket igényelt, azonban ekkor is segítséget jelentett a család széles kapcsolati rendszere. Szerencsére a hadi termékek mellett Weiss Manfréd mindig gyártott - ha kisebb mértékben is - közszükségleti cikkeket, most licencvásárlással, új termékek bevezetésével szélesítette gyártmányválasztékát. Külkereskedőit Európa minden tájára szétküldte, a belföldi piac meghódítására pedig Ferroglobus, Metalloglobus, Agroglobus és Termoglobus néven négy mozgékony kereskedőszervet állított fel. Kohászati gyártmányait is bővítette, lemezsort állított fel, majd megszerezte a Zólyombrézón leszerelt csőgyártó gépeket és megkezdte a csőgyár kiépítését. Az új gépek lehetővé tették a zománcedények, a legkülönbözőbb csövek gyártását, és újabb értékes gépipari termékek bevezetését, mint a szerszámgépek, varrógépek, kazán, kerékpár, motorkerékpár, fürdőkád, falikút és sok egyéb. A kisebbek között vasaló, edények, gombostű, sőt még patkószeg is szerepelt a listán. Vetó'gép Eke