Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Helyi érdekű s másodrangú vasutak - Beszterczebánya - Brezovai vasút

Beszterczebánya-brerovai vasut. 513 12. §. A fuvarbérek maximuma az engedélyezett pálya számára a következő határok közt szabatik meg: Legmagasabb árszabási tétel személy- és kilométerenként : az 1. osztályban 4'75 o. é. kr ezüstben, a 2. osztályban 356 o. é. kr. ezüstben, a 3. osztályban 2-37 o. é. kr. ezüstben, a 4. osztályban 132 o. é. kr. ezüstben. Az 1. és 2. osztályú kocsik az első rendű pályákon használt másodrendű kocsikhoz hasonlóul szereltetnek fel. A 3. osztály részére oly kocsik alkalmaztathatnak, milyenek a többi pályákon a 4. osztályra nézve előirvák. Azonban ezek padokkal látandók el. Uti podgyásznál az egész jegyenként 25 kilogrammot meghaladó súlytöbblet 10 klgrmnyi súlytételekre, a gyorsárú pedig 5 klgramnyi súlytételekre felvéve kikerekítendő. Minden 10 klgrm. podgyász-túlsúlyért, kilométerenként 0 24 kr., 100 klgrm., gyorsárúért pedig kilométerenként 2-4 kr. számíttatik ezüstben. Az árúk 100 klgm. és kilométerenként az 1. oszt. 0 92, a 2. oszt. 0 66, és terjedelmes árúk 1-18 kiért ezüstben szállitandók. A kőszén, só, tűzi- és épületfa, trágya, kő és tégla után egész kocsirakodásoknál kivételesen 100 klgrm és kilométerenként 0'52 kr. számíttatik ezüstben. Gyorsárúk és közönséges szállítmányoknál a szállítási dijakon kivül minden 100 kgrm után, podgyásznál minden személy után oly összegű kezelési illeték szedhető be, mint a milyen a m. kir. államvasutak északi vonalán számíttatik. A személy és árúszállitásra vonatkozó egyéb viteldijak s fuvarbérek, továbbá a mellékilletékek, az árúk osztályozása, valamint, a többi szállítási határozmányok tekintetében a in. kir. államvasutak északi vonalain fennálló rendeletek alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme egymásután következő 3 éven át a befektetési tőke 7 százalékára emelkedik, jogában álland a kormánynak az engedélyes meghallgatása mellett az árszabályt megfelelőleg leszállítani. Az esetre, ha a törvényhozás a viteldijakat az összes vasutakra nézve szabályozná, e szabályozás ezen vasútra is érvényes leend. Azon esetre, ha a vasut üzlete a m. kir. államvasutaknak adatnék át, az engedélyes szállítmányaira vonatkozó díjtételek az engedélyes és a m. k. államvasutak igazgatósága közt külön fognak megállapittatni. 13. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat belföldi ezüstpénzben számítsa olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetékeket országos értékben tartozzék elfogadni. 14. §. A 12. §. értelmében meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vo iái hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabályok az elöbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakomány - vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges ártérités (refactia) alakjában seui járhatnak. 15. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkívüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbérét a drágaság tartamára a maximai árszabás feléig leszállítani. 16. §. A katonaság és katonai javak leszállított árszabások szerint szállitandók, és pedig egyrészt a cs. és kir. közös hadügyi és a m. kir. honvédelmi ministeriumok, másrészt a fennálló vasuttársulatok közt 1877 évi szeptember 15-én megkötött egyezmény, illetőleg az 1878 év január l-én hatályba lépett katonaszállitási árszabás és ennek függeléke alapján.