Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

X. Martin Lajos élete és egyéb munkássága 54

X. MARTIN LAJOS ÉLETE ÉS EGYÉB MUNKÁSSÁGA Martin Lajos eszméinek és kora technikai törekvéseinek Jókai Mór állított költői emléket. Halálát a kolozsvári ŰJISÁG így adta hírül: „Jókai Jövő Század Regényének öreg Tatrangi Dávidja a ravatalon fekszik, mielőtt nagy művét befejezte volna ..." Vajon, Jókai bizalma a géprepülés megvalósulásában, Martin tudományos és gyakorlati munkásságára vezethető-e vissza? Bizonyos, hogy a természettudományok iránt lelkesedő író, aki a regényeiben felhasznált technikai és természettudományi motívumok megválasztásában sokkal jobban támaszkodott kora haladó tudományos eredményeire, mint azt általában hiszik, figyelemmel kísérte a hazai tudósok munkásságát. Nem lehet véletlen, hogy Jókai éppen akkoriban írja említett regényét, amikor Martin első ornitopterét tervezte és nem lehet véletlen az sem, hogy a Jókai által leírt repülőgép éppen ornitopter. Figyelemre érdemes az is, hogy Jókai regényhőse, Tatrangi Dávid élete fonalának szövődése annyiszor idézi Martin Lajos életének jellemző epizódjait, aki egész életével, munkásságával népét és a Jókai által elénk festett korszakalkotó nagy eszme megvalósulását szolgálta. Martin Lajos egy budai szőlősgazda tizenkét gyermeke közül a hetedik volt. 1827. augusztus 30-án látta meg a napvilágot. A kiváló felfogású, elmélyedő hajlamú és a matematika iránt különös fogékonyságot mutató ifjú a budai katolikus főgimnázium elvégzése után a pesti egyetemen a kötelező filozófiai stúdiumok végeztével az egyetem keretében működő Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, azaz Mérnökképző Intézet hallgatói közé lépett, atyja tiltakozása ellenére. Édesapja ugyanis azt akarta, hogy ügyvéd legyen. Kitűnően abszolvált szigorlatai után, az 1848—49-es forradalmi események megakadályozták mérnöki diplomája kiváltását. Aktív hazaszeretete az utolsó évfolyam végén a honvédseregbe vitte. A szabadságharc bukása után elfogták, majd közlegénynek sorozták be az osztrák hadseregbe. Olaszországban a véletlen egy műszaki tiszti iskolába vezényelte, iskolaszolgának és fűtőnek. Az iskolaparancsnok arra figyelt fel, hogy tisztjelöltjeinek matematikai tudása feltűnően megjavult. Rövidesen rájött, hogy az iskolaszolga oktatja őket. Megbüntették az iskola növendékeit, amiért annyira „lealacsonyodtak", hogy egy közlegénytől oktatást fogad54