A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 317 - Bálin Sándor: A Mátra kismotorkerékpár 319

Mátrával együtt, feliratukban már a kismotorkerékpár elnevezést használta. A továbbiakban a sajtó sem használta a segédmotoros-kerékpár megnevezést. Vágai, amikor nem versenyzett, a Hunyadi téri helyiségben dolgozott, Szőllősi, Pápai, Enslén társaságában. Enslén javaslatára, a kis kétütemű motor karteröntvényeinek belső felületét is gondosan megmunkálták "polírozták". Ennek is köszönhető a konstrukció kivételes teljesítménye. Az újabb, mindenkit meggyőző, sikert a Mátra júliusban, az MKSZ Csillagmotoros Csillagtúráján érte el. A verseny szervezői nyolc útvonalat jelöltek ki a benevezők részére, akik Kőszegről Sopronból, Nagykanizsáról, Pécsről, Mohácsról, Bácsalmásról, Bajáról, Hódmezővásárhelyről, Kőrösmezőről; Uzsokról, Kassáról, indulhattak. Vágai-ék és Vigh-ék a leghosszabb 545 km-s Kőrösmezői útvonalat választották. A cél Budapesten volt. E versenyen Urbach-ék bebizonyították, hogy az új márka nemcsak gyors, hanem kitartó is. A verseny abszolút értékelési táblázatán az első helyre a Vágai által vezetett Mátra 844 perccel, 56,1 km/h átlaggal, a 2.helyre dr. Zsótér (Mátra) 884 perccel 52,1 km-s átlaggal, a 3. helyre Vigh (Csepel) 889 perccel, 50,1 km/h átlaggal került. A sajtó - köztük a Magyarország és a 8 órai Újság - miközben dicsérte a motorosok fáradhatatlanságát, egyhangúlag állapította meg, hogy a kismotorosok az MKSZ csillagtúráján bebizonyították, miszerint a korszerű kismotor képessége a legnehezebb igénybevételek közepette is felér a korábbi középkategóriájú gépek teljesítményével, megbízhatóságukat illetően pedig méltán sorakoznak mai erősebb testvéreik sorába. Urbach László a sikerek láttán járműve tömeggyártásának megszervezésébe kezdett. Járművei vázához szükséges csőelemeket, a motorokhoz szükséges hajtókarokat, a főtengelyeket a Magyar Acélárugyártól rendelte meg. A tankokat, a sárvédőket és a láncburkolatokat a német Fritz Roth cégtől importálta. Az alumíniumöntvényeket a budapesti Tóth és Jahoda öntöde szállította. A nyers dugattyúkat a nagykátai Házkötő János állította elő. A hengeröntés a budapesti Siemens gyár munkáját dicsérte. A fogaskerekek a tengelyekkel együtt a Weiss Albin Magyar Fogaskerékgyár gyártmányai voltak. Urbach később a MÁVAG-gal vette fel a kapcsolatot. E vállalat kész motorok szállítását vállalta el. Ekkor került a Mátra emblémájába a kiterjesztett szárnyú sas rajzolata. A tartozékokat Urbach dolgozói szerelték össze. A Mátrák iránti kereslet minden elképzelést felülmúlt. A Hunyadi téri üzlet már kicsinek bizonyult, hiszen ott nemcsak a Mátrával, hanem a Sarolea, a Jawa, a Zetka, a TWN motorkerékpárokkal, valamint a Jawa kisgépkocsik árusításával és garanciális javításával is foglalkoztak. Urbach, a XIII., Szent László út és a Gömb utca sarkán levő telepet bérelte ki, a rajta levő hosszú épülettel együtt. Az elhanyagolt épületet tataroztatta és oda telepítette vázkészítő hajlító részlegét, valamint a gépműhelyt. Az egylégterű épületben 30 db, "Y" alakú, öblös szerelőállványt állított be. Az állvány két szárára egy-egy Mátra vázat erősítettek fel, amely körbeforgatható volt. Az állványhoz egy-egy munkapad és satu tartozott. Az állványokhoz „zsúrkocsit" rendszeresítettek. A gyártáselőkészítők e kocsira rakták fel a kismotorkerékpár tartozékait, a kötőelemekkel együtt. Minden állvány mellett egy összeszerelő dolgozott. A motorok összeszerelésével Szőllősi és csoportja foglalkozott. A belülről is megmunkált kartert, a hengereket, a dugattyúkat összeszerelésük előtt és után is petróleummal mosták le, majd sűrített levegővel fújták tisztára. Az összeszerelt kismotorkerékpárokat Kesjár János fényezőhöz szállították, Zuglóba (4. ábra). 4. ábra Az Urbach-féle kis Mátra verhetetlennek bizonyult A motorkerékpárok összeszerelése egy műszakban folyt, Vágai irányításával. A környező utcákban próbálták ki a Mátrákat. Dr. Zsótér visszaemlékezése szerint az első hetekben 322