A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 33 - Dr. Molnár Erzsébet: A Közlekedési Múzeum története 1945-ig 35
megalakított bizottságban felmerült azon eszme, hogy a kiállítás tárgyaiból a kiállítás befejezésével egy vasúti múzeum alapja volna megvetendő s e czélból arra kell törekedni, hogy a kiállításnak úgy a jelenkori vívmányokra, mint a vasutak keletkezésére és fejlődésére vonatkozó része is minél gazdagabb és teljesebb legyen. " 2 Szerencsére nemcsak a vasúti tárgyak megtartását határozták el, hanem a többi közlekedési ágét is. A tengerészeti csoport kialakítására báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter 5000 Ft-ot utalt ki. 3 Határozott arról is, hogy azokat a tárgyakat, amelyek a Közlekedési Múzeumnak nem kellenek, a Nemzeti Múzeumnak ajánlják fel. A szervezési munkák a Kereskedelemügyi Minisztérium keretében Stettina miniszteri tanácsos vezetésével folytak. Kimondták, hogy a Közlekedési Múzeumot, „... illetőleg annak czélját nem értelmezhetjük akként, hogy az - azért, mert múzeum - hasznavehetetlen ócskaságok lomtára legyen. " 4 A múzeum alapítását báró Dániel Ernő engedélyezte, és ez egyben azt jelentette, hogy a Kereskedelemügyi Minisztérium alá rendelték. Gyakorlatilag ez a MAVfelügyelete alá tartozástjelentett. 5 A múzeum vezetője és a személyzet tagjai is nagyobb részt a vasúttól jöttek, az anyagi feltételek megteremtése is a MAV-ot terhelte. A gyűjtemény jelentős részét képezte a vasúti anyag, de ez nem jelentette a többi közlekedési alágazat alárendeltségét. A múzeum célját, feladatát az első igazgató, Banovits Kajetán fogalmazta meg: „A magy. kir. Közlekedési Múzeum a hazai közlekedésügy, valamint a posta távírda és távbeszélő mindenkori állapotának, fejlettségének s a fejlődés menetének feltüntetésével arra szolgál, hogy a nagyközönségben és az iskolai ifjúságban a közlekedési ügy, továbbá a posta távírda és távbeszélő iránti érdeklődést felköltse és ezekre, vala2 A M. Kir. Közlekedési Múzeum útmutatója. Bp., 1901. 6.p. 3 OL KM 71645/96 4 OLKM 11-10176/1897 5 1909-ben Zielinszky Szilárd javasolta, hogy a Közlekedési Múzeumot a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alá rendeljék. KM A. (Közlekedési Múzeum Adattára) 110/909 36 mint a közledési eszközökre és a posta távírda és távbeszélő berendezésekre vonatkozó ismereteket szemléltető úton terjessze, a szakoktatást pedig előmozdítsa. E mellett a Közlekedési Múzeum, emléket állítván azon műszaki alkotásoknak, amelyek fokozatosan a fejlődés mai fokára vezettek, a szakembereket újabb alkotásokra buzdítja és a gyűjteményeiben az ismeretek és a haladás gazdag tárházát képezvén, új eszmék és új törekvések forrásává lehet s a további haladást megkönnyíteni és előmozdítani alkalmas. " 6 E gondolatok többsége a mai múzeumi célokat is kifejezi. Banovits Kajetán a fő célnak a közönség megnyerését, a közművelődést tartotta, de jelentőséget tulajdonított a szakoktatásnak is. Az oktatás és közművelődés szétválasztása, sőt már-már szembeállítása a múzeum véglegesítési vitájában meghatározó szerepet kapott. A Közlekedési Csarnokot, amelynek környékét időközben szép parkkal vették körül, a főváros egyik leglátogatottabb helyévé kívánták tenni. A hely megtartása - igaz, bérlet útján óriási eredmény volt, mert a főváros mérnöki hivatala ellenezte a Városliget beépítését. Rövid ideig tervbe vették, hogy a Műcsarnok mellé telepítik át a gyűjteményt. 7 A múzeum érdemi megalapítója - több lelkes támogatót nem felejtve - mindenekelőtt Banovits Kajetán volt. Hazai, de nemzetközi viszonylatban is kiemelkedett munkássága, hiszen műszaki múzeumok szervezésére, működtetésére Európában még alig volt példa. A nagy hírű, máig mintául szolgáló Deutsches Museum is későbbi alapítású. A m. kir. Közlekedési Múzeum 1899. május 1jén nyílt meg végleg a látogatók előtt. AZ ÉPÜLET ÉS ÜZEMELTETÉSE A Közlekedési Csarnok a millenniumi kiállítás legimpozánsabb építményeinek egyike volt. Szerkezetét tíz éves időtartamra tervezték. A tervező, Pfajf Ferenc MÁV felügyelő, nagy gondot fordított mind a funkcióra, mind a külső 6 KM A. 40/911 7 Vasút, 1897ápr.25. 242. p.