A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223

mint a megyéhez; autóbuszt kívánt közlekedtet­ni Győr és Hédervar között. Ezt akkoriban úgy ítélték meg, hogy a győri vállalkozó a magyar­óváriak példája nyomán kapott kedvet autóbu­szok forgalomba állítására. Magyaróvár motorizációja rohamosan fejlő­dött. Garázsok és műhelyek nyíltak, növekedett a benzinkutak forgalma. 1926 szeptemberében már újabb sofőrtanfolyamot szerveztek, ame­lyet a fiatalok szép számban látogattak. Az Arany Ökör vendéglő közelében levő Strecker garázs teherfuvarozásra kért és kapott enge­délyt; autója a garázsban várta a megrendelőket. Szeptember 15-én tartotta meg a város az őszi közgyűlését. Sattler dr. részletesen ismertette a város pénzügyi helyzetét, és megállapította, hogy az autóbuszüzem változatlanul nyeresé­ges, a vidéki vonalak sem ráfizetésesek, a kocsik bírják a strapát. Dr. Drobilits Ernő képviselő­testületi tag kérte, hogy indítsák meg a moson­szolnoki járatot, és javasolta, hogy a járművek nagy kihasználtságára tekintetei vegyenek egy negyedik autóbuszt. Sattler polgármester meg­ígérte, megvizsgálják a mosonszolnoki járattal kapcsolatos kérést, az újabb autóbusz megvéte­lét már ő is szükségesnek tartotta. A szolnokiak örömére október 18-án megindult az autóbusz­közlekedés Magyaróvár és Mosonszolnok kö­zött. Vasárnap kivételével Óvárról 7 órakor és 7 óra 30-kor ment autóbusz Szolnokra, ahonnan 7 óra 25-kor és 7 óra 55-kor jött vissza. Délután 13 óra 30-kor, ill. 14 órakor ment kifelé és 14 óra 25-kor indult visszafelé az autóbusz. Az autó­buszüzem vezetősége az utasok kérésére a for­galmasabb megállókban padokat és esővédő tetőket helyezett el. Az ősz beálltával a magyaróvár-mosoni út felázott, egyre nagyobb gondot okozott az autó­buszüzemnek. A város felírt a megyének, a mi­nisztériumnak, amelyben jelezte, hogy az út minősége az elmúlt két év alatt oly mértékben romlott, hogy már-már veszélyezteti a nemzet­közi gépjárműforgalom lebonyolítását. Sürgős intézkedést kért, mert attól tartott, hogy a balese­tek sora fog bekövetkezni. Tűrhetetlennek tar­totta, hogy egy nemzetközi főközlekedési utat ennyire elhanyagoljanak. Az egyesített vármegyék törvényhatósági bi­zottsága megerősítette Sattler ék értékelését, és hasonló felterjesztéssel fordult a minisztérium­hoz s az Államépítészeti Hivatalhoz. Mást nem tehetett az út megjavítása érdekében, hiszen ál­lami útról volt szó. Ám emlékeztette Sattler pol­gármestert, hogy a megyei főispán a Kereskede­lemügyi Minisztérium illetékesével szeptem­berben végigjárta az útszakaszt, tárgyaltak Ma­gyaróvár vezetőivel az út, ill. Magyaróvár és Mosón igényeiről. Utalt arra, hogy októberben Barna Bertalan miniszteri tanácsos vezetésével Némethy Ödön alispán, Ladányi Gyula állam­építészeti műszaki tanácsos az érdekeltek jelen­létében ismét végigjárta az útszakaszt, amikor is elhatározták, hogy az úttestet a korábbi ter­vektől eltérően nem 4 méter, hanem 6 méter szélességben burkolják kockakővel. Ezeken a tárgyalásokon a megye mindig a magyaróvá­riak érdekeit képviselte. Nyugodjanak meg, ­mondotta - mert a jövőben sem lesz másként. Egyébként ennél többet egyelőre nem tehet, a főhatóság ismeri a gondokat. Magyaróvár és Mosón kéréseit a megye nem kezelte ellenségesen. Sattlere'k is megtették, amit csak lehetett. Amikor az Államépítészeti Hivatal kijelentette, csak akkor képes a mosoni Főutat kockakővel befedni, ill. az országos út­vonalon a 6 méteres szélességű burkolatot meg­építeni, ha a költségekbe az érintettek is beszáll­nak, Mosón és Magyaróvár nyomban megígérte pénzügyi hozzájárulását. Az utak építéséhez a környéki falvak is felajánlották segítségüket; Bezenye, Halászi, Levél komoly összeggel kí­vánta segíteni az úthálózat korszerűsítését. Október közepén Magyaróvár város képvi­selő-testülete rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyik fontos napirendi pontja az út­építés kérdése volt. A közgyűlés 200 millió ko­ronát szavazott meg az állami út átépítésére, de kétévi részletfizetést kért. A vita során felmerült az aszfaltburkolat esetleges alkalmazása, ám a szakemberek kijelentették, ez a fajta burkolat sokkal gyengébb a kockakőnél. A minisztérium november első napjaiban kö­zölte, megelégszik 150 millióval, ha ezt az összeget egyszerre fizeti be a város. A város az autóbuszüzem nyereségességének köszönhető­en rendelkezett ennyi pénzzel, figyelemmel az 50 milliós megtakarításra, s a minisztérium ajánlatát elfogadta. 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom