A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Dienes Istvánné: Ludvigh Gyula élete (1841-1919) 99
nyét. 1898-ban a porosz vörös sas-rend II. osztályújelvényét és a belga Lipót-rend parancsnoki keresztjét, 1900-ban a szász hercegség nagykeresztjét (9. ábra). Csaknem minden évben újabb és újabb kitüntetéssel díjazták azt a szívós, szakadatlan munkát, amely szinte élete egyetlen célja, tartalma volt (10. ábra). Ludvigh Gyula magánéletéről keveset tudunk, s inkább csak általánosságokat: szeretett utazni, vadászni, lovagolni, s már fiatalon, 1875-ben a magyar nyelv művelésére és hivatali terjesztésére szövetkezett barátaival. 22 Élete végéig agglegény maradt, családja nem volt, egyedül élt az Andrássy út 88. szám alatti MÁV-bérpalotában, a Köröndön. Apja, Ludvigh János 1869-ben - fia unszolására - hazaköltözött ugyan Brüsszelből, elfogadta Késmárk képviseletét az országgyűlésben, írt is még Jókai lapjába, a HON-ba, de 1870-ben, 58 éves korában meghalt. Ludvigh Gyula azonban nem volt keserű, magányos ember: szívélyességet, figyelmességét, megértő emberségét még felszínes méltatói is megemlítik 23 , s ezt látszik igazolni az a rengeteg ajánlólevél, névjegyen küldött pártfogói kérelem, amely anyagunkban megőrződött. Szinte mindegyiken szerepel Ludvigh Gyula kék ceruzás feljegyzése az intézkedésről. Tanulságosak ezek a kérések azért is, mert bizonyítják azt, amiről ma gyakran megfeledkezünk: milyen nagy dolog volt biztos, nyugdíjas állást kapni a Magyar Államvasutaknál, ilyen magas pártfogók emeltek szót egy-egy jelentkező érdekében. Csak néhányat idézünk a társadalomtörténeti szempontból legtanulságosabbak közül: Bécsből írja Kállay Béni, a cs. kir. közös pénzügyminiszter, a saját kezével, fejléces miniszteri levélpapírján, 1886. február 14-én: „Édes barátom, Bocsáss meg ha nagyméretű elfoglaltságod közepett én is háborgatlak, de felkérettem, hogy egy ajánlással forduljak hozzád. Thaly Zsiga, kit személyesen ismerek, jelenleg az államvasutaknak gondolom budapesti üzletvezetőségénél a gép szolgálat főnöke. Jelen"Központi vasúti és közlekedési közlöny. 1875. március 11. szám. 1875. február 21-én a Vigadó épületében alakult meg a bizottság, s emlékiratukat a kormány elé terjesztették. "Miklós Imre i. m. 354-355. p. leg tehát főrmérnöki állomással bír és nagyon óhajtana előléptetésként főfelügyelővé lenni. Én úgy tudom, hogy Thaly úgy szorgalma és képzettsége, mint becsületessége által mindenkor kiérdemelte főnökeinek megelégedését. Bátorkodom tehát őt szíves figyelmedbe ajánlani. Isten veled - őszinte híved Kállay Béni. " Trefort Ágoston, a „ Vallás és közoktatásügyi m. kir. Minister" fejléces levélpapíron, Budapesten, 1886. december 10-én: „Tisztelt barátom! özv. Halász Lászlóné szül. Putnoky Irén alkalmaztatást keres a m. kir. államvasutaknál, hogy magát és unokáját fenntarthassa. Megérdemli a támogatást. Ajánlom őt szíves figyelmedbe. Igaz híved Trefort." Reszketeg, öreges betűkkel írja Perczel Mór, a 48-as tábornok, akinek korán elhunyt fia a zágrábi üzletvezetőségnél, Ludvigh Gyulával együtt dolgozott: „ Budapest, Státzió utca 44. sz. 1888 Nov. 6. Kedves Gyulám! Melegen ajánlom szíves figyelmedbe unoka öcsém Perczel István folyamodását; tudom, hogy azt a mi tőled kitellik megfogod tenni érdekében, úgy is mint feledhetetlen Móriczom legjobb barátja, úgy is mint fija (sic!) hajdani politikai elv és bajtársamnak. Isten véled kedves Gyulám - híved Perczel Mór." (11. ábra). Színes, kék-piros címerével díszített levélpapíron József főherceg kemény, karakterisztikus betűi (12. ábra): „Alcsúthon 1890 7/12. Tisztelt ministeri tanácsos Uram! Mivel jövő hó elején előléptetések a magyar államvasutnál kilátásban vannak bátorkodom Önnek szíves figyelmébe ajánlani Bicskei állomásfőnökünket Wintert, ki minden alkalommal a legnagyobb előzékenységgel viselkedik irányomban és mindég a legpontosabban teljesítette szolgálatát a 'mikor én láttam. Nem avatkozhatom ezen ügyekbe melyek hatáskörömön kívül esnek, de mivel őt nem hálálhatom máskép, csak annyiban kérem őtet tekintetbe venni a'mennyiben megérdemli. Maradok őszinte tisztelője József fhg." A főherceg már korábban is küldött ajánlólevelével valakit, de akkor még személytelenebb hangon: „Járóka Antal alcsúthi illetőségű római katholikus, szakaszvezető a cs. kir. 69-ik gyalogezredben, betöltvén 3 évi katonai szolgálatát tettlegesen, kér alkalmazást am.k államvasutnál. Besorozása előtt teljes megelégedésre 111
