A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Kölber-kocsik a Múzeum gyűjteményében 67

tőtől — már számottevőnek minősíthető.) Az ellentmondás elsősorban a gyűjtésre fordított erőfeszítések és az elért eredmények között van. Csak remélhetjük, hogy a magángyűjtők kezébe került járművek és egyéb muzeális értékűnek minősíthető anyagok nem gyarapítják tovább a pusztulásra ítélt műtárgyak sorát. Tanulmányunk témájaként azért választottuk a Kölber-kocsigyár termékeinek ismertetését, mert a rájuk vonatkozó, a Közlekedési Múzeumban található tárgyi és archivális anyag mennyisége és minősége már lehetővé teszi a tudományos igényű gyűjteményi tárgyfeldolgozást, olyan történeti háttérre támaszkodva, melyben a vázolt fejlődés nemcsak levéltári és szakirodalmi forrásokon alapul. Második számú okunk magában a Kölber-kocsigyárban rejlik. A magyar közlekedési iparban, amíg az éltető közlekedési ágazat virágzott, európai szintet értek el, s történetük minden részletre kiterjedő felkutatása és bemutatása elsőrendű muzeológusi-kutatói feladat. Jelenleg összesen nyolc fogatolt járművünkről állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a Kölber Testvérek Kocsigyárában

4, készültek. A későbbiekben elképzelhető még további járművek felbukkanása, azonban ennek igen csekély a valószínűsége. Több, mint tíz éve került elő az utolsónak vásárolt darab, azóta csak más intézmény szerencsés beszerzéséről van tudomásunk, amelynél eredetileg sem az eladó, sem a vevő nem ismerte fel, hogy egy valódi Kölber-batár alkujuk tárgya.

5 Ha eredeti járműveink felújítási programjának folytatására ismét lesz lehetőségünk, a műtárgy-felmérések során még saját gyűjteményünkből is kerülhet elő Kölber-alkatrészeket tartalmazó jármű, hiszen erre már a korábbiakban is volt példa. A nyolc Kölber-gyártmányon kívül még három hintáról sikerült megállapítani, hogy több alkotó részük a Kölber Testvérek Kocsigyárából származik; részletes ismertetésükre még visszatérünk. A Kölber kocsik begyűjtése 1954-ben az országházi díszhintó

6 megszerzésével kezdődött és 1977-ben a hertaszomori bőr félfedeles nyitott hintó megvásárlásával

7 zárult. Mindegyik Kölber-gyártmány végleges leltárba került, de a leltári számok a feldolgozás és nem a beszerzés évét jelzik.

8 Ma már — egy kivételével — mind a nyolc jármű teljesen felújított, restaurált állapotban van. Ez a kivételes helyzet arra vezethető vissza, hogy a parádi Kocsimúzeum berendezésének céljai között kiemelten szerepelt a Kölbe-gyártmányok minél szélesebb körű bemutatása. Ennek következtében a Kocsimúzeum létrehozását megelőző nagyarányú felújítások során a Kölber-gyártmányok elsőbbséget élveztek, még akkor is, 4 A Kölber-kocsigyár 1847-től tért át a „Kölber Test vére k" cég elnevezésre, melyet 1868-tól a „császári és királyi udvari kocsigyár"-ra\ bővítettek. A „Kölber Testvérek" elnevezés a részvénytársasággá alakulás után is megmaradt. 5 A Pécsi Állami Gazdaság vásárolta meg a hintót, de csak a felújítási munkák során, a Múzeum véletlenül jelenlevő képviselője állapította meg a Kölber eredetet. 6 Jordán Károly—Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Az országházi díszhintó. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve III. 1974—1975. (Szerk.: Dr. Czére Béla), Közdok, Bp., 1977. 425— 433. p. 7 L. a 2 lábjegyzetben említett műben, 55. p. 8 A leltári számok a jelen feldolgozás sorrendjében: 11—68. 1.1—2. Országházi díszhintó (rúddal) 11—69. 284. 1—2. Zárt díszhintó (rúddal) 11—69. 49. 1—2. Zárt könnyűhintó 2 db kocsilámpával (rúddal) 11—-70. 112.1.2. Hintó, zárt, fúvott gumikerekeken (rúddal) 11—77. 35. 1—2. Nyitott félfedeles hintó (rudakkal) 11—69.105.1—2. Nyitott hintó, félfedeles, szögletes szekrény kiképzésű (Pháeton, rúddal) 11—72. 88. 1. Vésett-táblás félfedeles nyitott kocsi 11—72. 92.1—2. Uri hajtókocsi (rúddal) 69