A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Dienes Istvánné: Hieronymi Ottó Ferenc élete (1803—1850) 131

bolyodott bosszúállás hónapját, amikor 6-án gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, 10-én Csány László közlekedésügyi minisztert és báró Jeszenák János kormánybiztost,

116 20-án herceg Woroniecki Micislawot, a lengyel légió vezetőjét,

117 24-én báró Perényi Zsigmondot, Csernus Andort

118 és Szacsvay Imrét,

119 a Függetlenségi Nyilatkozat aláíróit végezték ki ennek a börtönnek az udvarán. Az ifjú lengyel herceg kivételével egyikük sem viselt fegyvert, polgári hivatalnokok voltak. A fogság fizikai gyötrelmeit sem becsülhetjük le, hiszen a cellákban a puszta szalmazsákon kívül egyéb nem volt, s a foglyoktól a nagy hideg ellenére még köpenyüket is elvették,

120 a zárkák lakóit egész napokon át élelem nélkül hagyták, s a néha mégis kiosztott ennivaló jó részét az ó'rök lopták el;

121 ezt azonban sokszorosan felülmúlták azok a meg-megújuló lelki megrázkódtatások, az érthetetlen, felfoghatatlan, vérengző bosszúállás, amelyre senki sem számított. A győztesek korántsem tartották titokban a kivégzéseket: a névsorokat közölték az újságok és a kivégzettek tetemének egésznapos közszemlére tételét a törvény szerint végrehajtották.

122 A megfélemlítés, a a lelki terror eszközei közé tartozott az is, hogy a bebörtönzöttek a halálos ítéletekről, a kivégzésekről értesüljenek.

123 Nem tudhatjuk, milyen szóbeli intelmekkel nyújtották át Hieronyminak az elbocsátó iratot, de az bizonyos: tudta, hogy ügye nem zárult le véglegesen. Belső bizonytalanságát, a kiszolgáltatottság érzését még fokozta, hogy szabadulása után egy nappal a nála levő műszerektől is megfosztották: 1849. november 3-án kelt átvételi elismervényünk szerint egy bizonyos „L. Mayer" a császári csillagvizsgáló számára átvette az instrumentumokat.

124 Érthető, hogy azonnal igyekszik felkészülni pöre várható folytatására: még ugyanezen a napon, november 3-án beszerez egy igazolást Joseph Holn... (olvashatatlan) „polgár és városi gyógyszerész" aláírásával és pecsétjével, amely tanúsítja, hogy ő „.. .sok ismerőse szerint mindig határozott, becsületes, jóindulatú és törvénytisztelő volt, s ismerősei előtt, mint előttem is, akikkel állandó érintkezésben volt, a legfelségesebb uralkodóról soha rosszat nem mondott" Másnap, november 4-én Joseph Johann Goldschmidt, a sebészet és a szülészet magistere állít ki mentő-bizonyítványt: „Alulírott már sok évtized óta mint becsületes, jó és nyugodt állampolgárt ismerte, s ő tevékeny és gyengéd családapa, sokak jótevője... Mint orvos, én házában gyakran működtem, sohasem hallottam tőle sértő nyilatkozatokat sem a cs. és. kir. uralkodóházra, sem a kormányra vagy az államra, hanem ő mindig nyugodt és tanult emberként viselkedett. Ezt önszántamból, lelkiismerettel és eskü kötelezettségével aláírásommal és pecsétemmel igazolom." És még ugyanaznap újabb pecsétes igazolvány: „Alulírott ezennel igazolom, hogy Hieronymi Ottó Ferenc királyi főmérnököt, akit nyilvános és hivatalos körben gyakran láttam, 116 Báró Jeszenák János, Pozsony, 1800. január 22.—Pest, 1849. október 10. 1848-ban Nyitra vármegye főispánja, felvidéki kormánybiztos. 117 Herceg Woroniecki, Micislaw, 1825—1849. október 20. Lengyel főúr. A szabadságharc kitörésekor Pestre jött és saját költségén önkéntes lengyel légiót szervezett. A temesvári csatában (1849. aug. 9.) fogták el. 118 Csernus Andor, 1808.—1849. október 24. 1848—49-ben pénzügyminisztériumi tanácsos. U* Szacsvay Imre, Sályi, 1818. november 1.—Pest, 1849. október 24. 1848—49-ben Nagyvárad radikális országgyűlési képviselője, 1849. január 4-től a debreceni kormány jegyzője. Arad megyei bujdosásában fogták el Talpas községben. 120 Splény Béla emlékiratai, i. m. 138. p. 121 Az aradi vértanúk, i. m. 39. p. 122 Az aradi vértanúk, i. m. 47. p. 123 A kötél általi halálra ítélt Batthány Lajos öngyilkossági kísérletéről, agyonlövéséről és mindennek a foglyokra gyakorolt hatásáról: Takács Ferenc i. m. 272—273. p. 124 Ez az indokolás annál is különösebb volt, mivel a Budát megszálló császári csapatok a gellérthegyi csillagdát feldúlták és berendezéseit tönkretették. Magyar Történeti Kronológia, i. m. III. köt. 699. p. 171