A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 551 - A „Pente—500” személygépkocsi (Bálint Sándor) 617

energiahordozók vásárlását, hengerűrtalom szerint állapították meg a havonként vásárolható benzin, gázolaj mennyiségét. Az üzemanyag-ellátási gondok mellett valutáris problémák is jelentkeztek; csökkentették a gépjármű importot. Vajda Imre államtitkár — a külkereskedelmi ügyek irányítója — már az év elején kifejtette, hogy a behozatalnál a termelő' gépek kapnak elsőbbséget, a közlekedési eszközökre csak másodsorban kerülhet sor. Az év második felében már a minimálisra szorították az importált gépjárművek számát; főleg közforgalmú célokra hoztak be személyautókat — taxinak — és autóbuszokat a helyközi, továbbá a távolsági járatok szaporítására. Mind az üzemanyag-vásárlás korlátozása, mind a gépjármű-behozatal csökkentése arra ösztönözte az autósokat, s közülök is a magánautósokat, hogy járműveiket lehetó'leg kisebb hengerűrtartalmúra, kisebb fogyasztásúra cseréljék ki. Bár a sajtó által ismertetett „Pente 500" iránti érdeklődés meredeken ívelt felfelé, gyártásának megindítása azonban egyre csak váratott magára. 1947. szeptember 27-én érdekes hír jelent meg a Fehérvári Népszavában s ez így szólt:

6 „Mintegy három héttel ezelőtt vetődött fel az a gondolat, hogy a csepeli Weiss Manfréd gyár kéthengeres, 500 crrfi-es kisautó gyártására előfizetések gyűjtését kezdi meg. Az elgondolás az, hogy az apró gépkocsikat elsősorban orvosok között osztanák szét és a gyártás megkezdése előtt előfizetési íveken előleget vennének jel a kocsira. A kisautó, amely jóval kisebb, de legalább olyan erős lenne mint a Topó linó, eladási ára — egyes hírek szerint — 5000 forint lesz. A kisautó-tervezet a közlekedési minisztérium illetékes bizottsága előtt fekszik" Az összeg csábítóan hangzott, hiszen a külföldről behozott Fiat Topolino árát 22 721 forintban állapították meg, az 1100-as Fiat pedig 48 650 forintba került.

7 A kereslet tehát megvolt, csak a Pente 500 hiányzott a piacról. A fehérvári lap az év végén még arról tájékoztatta olvasóit, hogy „Olcsó népautók kerülnek forgalomba. A csepeli WM gyárban kezdik meg majd a tömeges gyártását. A kocsi ára előreláthatólag 5—6 ezer forintba kerül"

8 1948-ban az egyetlen Pente 500-as még közlekedett, de a kormányzat, illetve a lapok már nem igen foglalkoztak a személyautó-gyártás újraindításának kérdésével. A későbbi években, a hidegháborús korszakban már más szempontoknak, más igényeknek kellett megfelelnie a hazai gépiparnak, s ezen belül a járműiparnak is. A magyar népautónak nevezett kisautóról lassan elfelejtkeztek, tervezője később — mint a Csepel Autógyár főkonstruktőre — a teherautógyártás fejlesztésén dolgozott, bár előzőleg a Pente 500 karosszériáját némileg megváltoztatta, s a motor teljesítményét 16 LE-re (11,8 kW) növelte. A kisautó az 1950-es években, az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet közreműködésével a Közlekedési Múzeum raktárába került, majd több éves nyugalom után ismét forgalomba állt. Az Autóklub által a Ferihegyi Repülőtéren 1961. június 11-én rendezett nemzetközi gyorsasági autóverseny kapcsán a Múzeum régi autóit az autójavító vállalatok helyreállították, s azok a klub szervezésében a verseny előtti napon a fővárosban felvonultak, majd az izgalmas futamok előtt a ferihegyi betonon tiszteletkört írtak le a sok tízezer érdeklődő örömére. A Pente kisautó zárta a veterán sort, mint a Múzeum autós gyűjteményének legfiatalabb kocsija (3. ábra). A kocsit a csaknem 100 kilométer megtételére az V. sz. Autójavító Vállalat készítette fel. Az autót szétszedték, s az alkatrészek megtisztogatása, újrakenése után összeállították; a vállalat szakemberei vezették a két napig tartó program idején (4. ábra). 6 Mintegy három héttel ezelőtt... Fehérvári Népszava, 1947. szept. 24. 2. p. 7 FIAT hirdetés. Autó, 1948. szept. 15—30. 8. p. 8 Olcsó népautók kerülnek forgalomba. Fehérvári Napló, 1947. dec. 30. 4. p. 622