A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

alatt felhalmozódott vesztesége 443 081 04 pengő lett.

1 A Kamara megvizsgálta a BÁRT pénzügyi helyzetét, s az 1937 márciusában kelt szakértői véleményében kifejtette; hiába vannak autóbuszai, ha azok nem termelnek, csak állnak, pedig a cég főprofilja a társasgépkocsikkal való fuvarozás; a részvénytársaság „...máról holnapra egy jelentéktelen vállalattá zsugorodott". Ennélfogva a részvények forgalmi értékét 443 750 pengőben adta meg.

2 Az Autótaxi Rt., minthogy a BÁRT részvényeiért nem egymilliót, hanem összességében 1 251 650 pengőt fizetett ki, a Kamara által meghatározott érték és a könyvelt érték közötti különbözetet, tehát a 817 900 pengőt az értékpapír állományából leírta; a leírást mind a Cégbíróság, mind az adóhivatal tudomásul vette. Haltenberger Samu, az Autótaxi Rt. vezérigazgatója az anyavállalat májusi igazgatósági ülésén elmondta, hogy a BÁRT hűvösvölgyi vonalának használati engedélye júniusban lejár, a margitszigetinek bérlete pedig október közepéig érvényes. A Közmunkák Tanácsa kijelentette, hogy a vonalat a BSZKRT-nak kívánja átadni, tehát a BÁRT ne is akarja a szerződés érvényét meghosszabbítani. Ezek után — mint Haltenberger mondotta — felkereste a polgármestert és azt ajánlotta: a margitszigeti vonalat a szerződés lejárta előtt bármikor hajlandók visszaadni, csak azt kéri, a főváros ne vegye vissza a Hűvösvölgy—Pesthidegkút közötti vonalat. A polgármester, az illetékes bizottságokkal az ajánlatot megvitatta, s végül elfogadta.

3 A BÁRT tehát vonalainak java részét elvesztette, a Kamara értékelése szerint részvényeinek forgalmi értéke leértékelődött, személyzetének többségét szélnek eresztette. A súlyos helyzetéből végül mégis kilábalt — a háttérben meghúzódó Haltenberger közreműködésével. Amikor 1937. január 13-án a főváros vonalairól döntöttek, a BÁRT igazgatósága körülnézett, hogy Pest Buda környékén hol lehetne autóbusz-közlekedést létesíteni. A vizsgálódás eredményeként a Csepel—Királyerdő Kispest—Pestszenterzsébet Rákospalota—Fót—Mogyoród Budapest—Pilisvörösvár—Pilisszentkereszt Csobánka—Pomáz Csepel—Szigetszentmiklós Csepel—Pestszenterzsébet Rákospalota—-Pestújhely—Rákosszentmihály Baross tér—Mátyásföld—Gödöllő vonalakra kért koncessziót a kereskedjem és közlekedési minisztertől. A miniszter a kérelmet véleményezésre átküldte a BSZKRT-nak.

4 Perczel György dr., a BSZKRT vezérigazgatója februárban több ízben is tárgyalt a miniszterrel s tolmácsolta igazgatóságának tiltakozását. Elmondta, hogy bár pillanatnyilag nincs elegendő autóbuszuk, ennek ellenére a főváros határa mentén húzódó vonalak mindegyikén járatni kívánják autóbuszaikat, nem is szólva a főváros területéről indulókról. Végül azonban elfogadta a miniszter ajánlatát s beleegyezett, hogy a BÁRT a Csepel—Királyerdő, Kispest—Pestszenterzsébet, Kispest—Pestszentimre, Rákospalota—Fót, Budapest—Pilisvörösvár—Pilisszentkereszt, Csobánka—Pomáz vonalakon járatait megindíthassa. 1 Fővárosi Levéltár (F. L.), XI. 1201. 3. doboz. Társulati adóvallomás, 1935—1937. 2 F. L. XI. 1201. 15. doboz Autótaxi Rt. zárszámadásai. 3 Cégbíróság, 784/73. 4 F. L. XI. 1519. 8. doboz. BSZKRT ig. jkv. 1937. II. 26. 27* 419