A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

rendelet, amely az eddigi iparengedélyeket engedélyokiratra cseréltette, tovább szűkítette a kéktaxisok számát. A szürketaxik sem voltak jobb helyzetben (19. ábra). A korszerű nagy Ford, majd a kis Fiat taxik többségét a hadsereg igénybe vette, a fagázzal és a propánbután gázzal hajtottak, illetve a régi Magomobilok járták a bombák szaggatta utakat. Üzemben tartásuk azonban egyre többe került, közlekedésük ráfizetéssel járt. A taxi érdekeltségek 1944 júniusában kérelemmel fordultak a polgármesterhez, a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez és a közellátásügyi miniszterhez. Előadták, hogy a taxik önköltsége oly magas, hogy üzembentartásukra már nincs meg az anyagi erejük. Tarifaemelést kértek. A közellátásügyi miniszter július 21-én kelt, s a polgármesternek címzett leiratában az érveket elfogadta, az emelést indokoltnak tartotta. Az alapdíjat a polgármesterrel közösen 2 pengőre, a kistaxik szakaszdíját 80 fillérre, a nagytaxikét 90 fillérre emelte. Minthogy a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter az új viteldíjat jóváhagyta, a kocsik július 27-től drágábban fuvaroztak.

101 A front közeledtével a taxikocsikat mindinkább a fegyveres testületek használták. Horthy sikertelen kilépési kísérlete, Szálasi uralomra jutása után az amúgy is fellazult rend s ezen belül a közlekedés rendje tovább romlott, a közúti fegyelem már csak nyomaiban maradt meg. A fegyveresek visszaélései, rémuralma aláásta a közbiztonságot is. Az állandó bombázások, a fegyveresek terrorcselekményei következtében a taxisok is állandó életveszélyben dolgoztak. 1944 novemberében a totális mozgósítással megbízott miniszter elrendelte a hadiüzemek anyagainak, gépeinek összeírását, kitelepítésük előkészítését.

102 Az Autótaxi Rt. és leányvállalatai stratégiailag jelentős üzemnek minősültek egyrészt a fuvareszközeik, másrészt a kitűnően felszerelt műhelyeik révén. Novemberben a szürke autóbuszokból és a korszerű taxikból egy oszlopot állítottak össze, felrakták az alkatrészek és a nyersanyagok nem kis részét, majd a Dunántúlra vezényelték őket; az oszlop Veszprém megyében, Karakószörcsökön letáborozott. A budapesti taxik 1944. december 9-én utoljára álltak forgalomba. A BART-tól ezen a napon egy nagytaxi és két kistaxi közlekedett, a három kocsi összesen 124 km-t futott.

103 A következő napon Budapesten is életbe lépett a hadiállapot; a gépjárművekkel a továbbiakban a fegyveres testületek rendelkeztek. A magántaxisoknak le kellett adni járműveiket. A visszaemlékezések szerint a Kerepesi úti központban decemberben tovább folyt a munka, Haltenberger Samu, a már rokkantkocsiba kényszerült idős, energikus vezérigazgató változatlanul minden nap bejárt az üzembe és irányította a munkát. Sissovics József műszaki igazgató és Haltenberger Tibor, a BÁRT igazgatója a karakószörcsöki oszloppal volt. A zsámbéki kirendeltség új garázsát a II. magyar páncélos hadosztály lefoglalta. Bun Arisztid, a Kerepesi úti katonai parancsnok közvetítésével Bernáth László és a forgalmi alkalmazottak a II. magyar páncélos hadosztály kötelékébe kerültek azokkal a gépmunkásokkal együtt, akik novemberben és december első napjaiban esténként nem utaztak vissza autóbusszal Budapestre, hanem ideiglenesen Zsámbékon letelepedtek. December 19-én a páncélos hadosztály zsámbéki parancsnoka parancsára négy vagy öt teherautóra rakták a kitelepített gépműhely kisebb szerszámgépeit, villamos ioi F. K. 1944/38. 758. p. 102 F. L. XI. 1519. Főikt. 20 841/1944. 103 Forgalmi jelentés. FŐTAXI Archívuma. 1944. Napló. 482