A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Barkóczi Jolán: A máramarosi vasút tervei 223
Észak-Németország között vasúti összeköttetés megteremtéséhez szükséges a kassá— oderbergi és pest—miskolci vonal létrehozása. Odessza és Dél-Németország között Pesten és Bécsen át vezet a legrövidebb út, függetlenül a kassá—oderbergi és hatvan— miskolci vonalaktól, de ennek feltétele az, hogy a debrecen—szatmárnémeti—máramarosszigeti vasút elkészüljön. Ez utóbbi vasútvonalat a Magyarország déli részei és Bukovina közötti gabonaszállítások is igénylik. Máramarossziget a kassá—oderbergi vasúthoz Nagyszölló'sön, Munkácson, Ungváron, Nagymihályon át Kassánál vagy Eperjesnél fog csatlakozni. A pest—losonc—besztercebányai vasút Szucsánynál fog kapcsolódni a kassá—oderbergi vasúthoz. A Felvidék és Galícia között a Nagymihály—Homonna—Przemysl, illetve a Munkács—Stry—Lemberg vonalat sorolja fel. Magyarországot és Bukovinát a debrecen—nagykároly—szatmárnémeti—máramarosszigeti vonal az Erdély és Bukovina határán levő Kirlibabáig továbbépítve kötheti össze. Az Erdélyt és Bukovinát összekötő' vasútvonal Kolozsváron és Nagyváradon át kapcsolódna az alföldi vasúthoz. A Felvidék és Erdély összeköttetése a debrecen— szatmár—máramarosszigeti vonalból Dés és Kolozsvár felé kiágazva jöhet létre. 55 A közvélemény a máramarosi vasútról E korszakban az ország közvéleményét erősen foglalkoztatta a vasúthálózat kiépítése. A leginkább igényelt és vezetésében leginkább vitatott vonalak közé tartozott a máramarosi. E vitában, hogy Debrecentől, illetve Naménytől, Nyíregyházától vagy Tokajtól épüljön-e vonal, természetesen mindenki lakóhelye szerint foglalt állást, hiszen „minden vidék embere önérdeke szerint igyekszik megmutatni egyik vonalnak a másik feletti előnyét." 56 1854 novemberében jelent meg a kormány vasúthálózati terve. Szöllősi Balázs, Máramaros megye alispánja hiányolva azt, hogy megyéjébe nem terveztek vasutat, két folyóiratban 57 is megjelentette „Debrecen—máramarosi vasút iránti nézetek" c. emlékiratát (8. ábra). „Ha Magyarország térképére tekintünk, látjuk, hogy egyesített erő, a fejedelem bölcsessége idestova megérni engedi azt, hogy Pozsonytól kezdve, Magyarország egyik szélétől Debrecenig a központi vasút — a jelen civilisatio fő tényezője — készen lesz, azonban szerintem az eddig húzott vonal csak félmunka, ha az alig 25 mérföldnyi messzeségre terjedő Máramaros-Szigetig ki nem egészíttetik." 5 * — mondja az Emlékirat bevezetőjében. A 24—25 mérföldes vasútvonalat mérföldenként 400 000 forintra tervezte. Bár a szerző tud a Máramarosból a tiszai gőzhajózásig építendő vasútvonal tervéről, de a megye érdekei a Debrecenből vezetett vonal mellett szólnak, ezért a vonalvezetést így javasolja: „.. .a vasút Debreczentől fogva Sámsonon, Károlyon, Szathmáron, Terebesen, Halmin, Veréczén, Huszton, Técsőn, Taraczközön, Szlatinán át Szigetig vezető vonalon vitetnék, — az egész vidék egyenes vonalon jönne — s különösen az alföldön a töltés sok költségbe nem kerülne, mert Debreczentől csaknem Károlyig a vasút homokos vidéken vitetnék, itt a munkálat könynyü és olcsó; Károlytól a Tiszáig fekete egyenes földön visz az út, s csak a Kraszna, Szamos, Túr vizén kell híd, mely folyókon biztosan és könnyen lehet hidakat építeni, — a Tiszán két, Nagy-ágon, Talaboron, Taracz és Apsa vizein építendő hidak nagy nehézséggel nem járnak, mert e vidéken a folyók nem szélesek, fa van közelés elegendő'." 59 55 Verkehrsarchiv, Ministerium für Handel, 1327/1866. 56 Hubaffy Mihály: Vidéki tudósítások. Pesti Napló, 1864. évi 218. sz. 1. p. 57 Gazdasági Lapok, 1855. évi 10 sz. márc. 8. 114—116. p. és Pesti Napló, 1855. márc. 8. 1—2. p. 58 Pesti Napló, 1855. febr. 25. 1. p. 59 Pesti Napló, 1855. márc. 8. 1—2. p. 245
