A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Barkóczi Jolán: A máramarosi vasút tervei 223

Magyarország királyi biztosa volt, 1864. szeptember 25-én nyerte el azzal a feltétellel, hogy a vonalvezetési munkáknál állami mérnök gyakorol felügyeletet.

39 Októberben a társulat sürgette a minisztériumnál a megbízott kiküldését, amelyre válaszul a minisztérium ígérte, hogy Hoffmann mérnök egy hét múlva megérkezik.

40 HofFmann megbízását a Centralblatt is közli, egyúttal a vonalról így ír: „A vasút Debrecentől kiindulva Vámospércsen, Mihályfalván, Piskolton és Nagykárolyon át Szatmárig, és onnan tovább a Szamos folyón átkelve Mikolán, Halmin és Verécén át Szigetig vezet. A legnagyobb nehézségek Veréce és Sziget között vannak, viszont a Debrecen és Veréce közötti szakasz teljesen sík"

41 1865. február 20-án Forgách Antal és Kovács Lajos Debrecen és Szatmárnémeti szab. kir. városok megbízásából a debrecen—szatmárszigeti gőzvontatású vasút végleges építési engedélyéért folyamodott. Történtek is lépések a végleges engedély megadásához. 1865 nyarán a Kereskedelemügyi Minisztérium eló'készítette és felterjesztette a császárnak az engedélyokirat tervezetét (törvénytervezet). E felterjesztésben összefoglalták a vasútvonal történetét: azt, hogy 1856. március 8-án már engedélyezték a Vásárosnamény—Sziget—Rónaszék és Sugatag közötti vasutat; 1856 szeptember 26-án egy, más forrásból alig ismert magántársaság lépett fel; a Tisza vidéki Vasút fel- és visszalépését e vasút építésénél. A vasút létesítésének indokaként a hatalmas tömegű, elszállításra váró sót és Máramaros megye iparcikkeit sorolta fel, valamint azt, hogy a megyei erdó'k már nem biztosítanak elegendő szálfát a só elszállításához. A rivális vonallal (Nyíregyháza—Máramarossziget) szemben azért döntöttek a debrecen—szigeti vonalvezetés mellett, mert a Tisza Gergelyig évente csak A—5 hónapig hajózható, és Debrecentől könnyen lehet összeköttetést teremteni Kassával és onnan tovább Oderbergbe, illetve Bukovinába. E törvénytervezethez csatolták a Hoffmann mérnök által kidolgozott pénzügyi előterjesztést a tervezett debrecen—nagykároly—szatmárnémeti—máramarosszigeti 28,8 mérföldes vasútvonalról. I. Telekmegszerzés, erdőirtás 340 000 fr. II. Kő-és földmunkák 2 990 000 fr. III. Épületek 2 164 000 fr. IV. Felépítmény és utak 6 428 000 fr. V. Állomásépületek és berendezések 2 271 000 fr. VI. Őrházak 388 000 fr. VII. Elkerítés 69 000 fr. VIII. Járművek 2 485 000 fr. IX. Távíró 95 000fr. X. Műhely berendezés 502 000 fr. XI. Védművek, kikövezés, gyepesítés 360 000 fr. XII. Végleges tervek 40 000 fr. XIII. Tartalékanyag beszerzése a vasút megnyitásához 50 000 fr. XIV. A teljes összeg 5 %-a az előre nem látható esetekre 909 000 fr. összesen 19 091 000 fr. Adminisztrációs költségek s négy éves építésre, évente 200 000 fr. 800 000 fr. Átírási illeték a telek- és ingatlan megszerzéséhez 7 000 fr. összesen 19 898 000 fr. 39 O. L. Kancellária, 17 348/587/1864 és Centralblatt, 1864. No. 40. okt. 1. 322. p. 40 Verkehrsarchiv, Ministerium für Handel, 12 323/1864. 41 Centralblatt, 1864. No. 46. nov. 12. 369. p. 239