A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Dienes Istvánné: Hieronymi Ottó Ferenc élete (1803—1850) 131

Guyon szinte egész dandárát elvesztette a Nagyszombat utcáin lezajlott rettenetes ütközetben.

93 Visszafelé az út a gőzhajón már csak 16 órát vett igénybe. Hieronymi összeállította útiszámláját, november 6-tól 24-ig 4,— Ft napidíjjal; az utazások, szállítások igazolásai mellé még a 24 krajcáros fejsze nyugtáját is csatolta. Az elszámolás tételei között Dobák János

94 és Waisz Antal

95 neve mellett Tenczer Károlyé is feltűnik, akiró'l tudjuk, hogy többször látott el hasonló feladatokat Görgei seregénél.

96 Hieronymi Pozsonyban találkozhatott vele, s 50,— Ft-ot adott át neki elszámolásra. Az irat külzetére Hieronymi piros irónnal ezt írta: „Számadás a Nádasi hivatalos kirándulást illetőleg." Az elmondottak, úgy hisszük, eléggé meggyőzően bizonyítják, hogy Hieronymi Ottó Ferenc nem szolgált hadmérnökként Görgei hadtestében,

97 sőt katona sem volt. Görgeivel ez az egy találkozása történt Pozsonyban, — ha személyesen találkoztak ott egyáltalán. Az említett nádasi elszámoláshoz Hieronymi Tenczer Károly visszaérkezése után egy őrá vonatkozó záradékot fűzött; nem lenne semmi jelentősége, ha a keltezésbe nem csúszott volna be egy sajátos elírás, amely már-már mélylélektani következtetéseket sugall. A dátum: „Budán, Debr. hó 30-án 1848." Nem kétséges, hogy decembert akart írni, tudata mélyén azonban szünet nélkül ott zakatolt a gyötrő kérdés: menjen vagy ne menjen-e Debrecenbe. A kormány és az országgyűlés már csomagolt; másnap, Szilveszter éjjelén menekültek el a főváros előtt álló Windisch-Graetz elől a pest—szolnoki vasúton. Hieronymi példásan kötelességtudó hivatalnok volt és jó hazafi, ilyenformán tehát mennie kellett volna. Másrészt viszont az is tény, hogy családtagjaikat még az országgyűlési képviselők sem vihették magukkal, hiszen az akkor mindössze 27 ezer lakosú Debrecen egyszerűen képtelen lett volna befogadni az egész nyugati országrész menekültjeit. Épp e bizonytalan viszonyok miatt nem is ment a kormánnyal 78 képviselő, akik közül 41 távollétét igazolni lehetett, ám 37 képviselő személyes okok miatt maradt távol.

98 Hieronymi Ottó Ferenc és felesége ekkor már 6 kicsi gyermekét nevelte vízivárosi otthonában; alig elviselhető gondolat volt, hogy családját magára hagyja a behavazott, rettegő fővárosban, amelynek feszült és lehangolt légköréről az idézett emlékiratok olyan szemléletes részleteket festenek. A döntést végül megkönnyítette, hogy a kormány semmiféle utasítást nem adott hivatalnokainak; Nyári Pál," a Honvédelmi 93 Pusztaszeri László i. m. 70. p. — Degré Alajos i. m. 263—265. p. Utóbbi részletesen beszámol a nagyszombati indóház körül lezajlott közelharcról is. — A tárgyilagosság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy a hosszú nyugati határvonal védelme a kislétszámú, képzetlen és rosszul felszerelt magyar csapatokkal eleve reménytelen vállalkozás volt; Görgei tudta ezt és visszavonulást javasolt, hogy seregét rendezhesse. Kossuth határozott utasítására azonban kénytelen volt megkísérelni a lehetetlent. Pusztaszeri i. m. 57—58. p. 94 Dobák János, szül. 1820. Sajókaza (Borsod megye). Az Institutum Geometricumban 1845. április 6-án kapott mérnöki oklevelet. 95 Waisz Antal, szül. 1806. Pest. Oklevelét 1835. március 2-án kapta meg az Institutum Geometricumban, de már 1832-től az Építési Főigazgatóság mérnök-gyakornokaként dolgozott. Nevét Görgei tábornok „Weiss"-nek írta idézett levelében. 96 Görgey István: 1848 júniusától novemberéig. Okmánytár. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta, az okmányokat összeállította Katona Tamás. Magyar Helikon, Bp., 1980. 168., 384. p. 97 A Magyar Életrajzi Lexikon idézett helye ezt állítja. 98 Takács Ferenc: Két flamingó. Nemzet és emlékezet. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1982. 144— 146., 203. p. — A legitimista országgyűlési követek Pesten maradtak: Deák, Szentkirályi, Klauzál; vagy elvonultak birtokaikra: Pázmándy, Zsemberi és mások. Jókai Mór: Emléksorok. Napló 1848—49-ből. Tények és tanúk. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1980. 111—112. p. 99 Nyári Pál, Nyáregyháza 1806. december 12.—Budapest, 1871. április 21. Ellenzéki politikus, 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány alelnöke. Világos után halálra, majd kegyelemből 10 évi várfogságra ítélték. 162