A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Bálint Sándor: A Budapesti Autóbusz Közlekedési Rt. (BART) története 521
Az Autótaxi Rt. bekapcsolódásával némileg megszilárdult a BÁRT gazdasági helyzete. Míg a többi vállalkozó a mélyülő' válság hatására egyre rosszabb körülmények közé került és sokszorosan is meggondolta esetleges új beruházásait, Békefyék megsürgettek a BHÉV igazgatóságát, dűlőre kívánták vinni az Aquincum BHÉV állomás—Római strandfürdő'—Duna-part közötti járat ügyét. Sőt, a csepeli 8-as járatnak a B HÉV-vel párhuzamosan húzódó szakaszára vonatkozóan számukra kedvezőtlennek mondható plusz fizetési kötelezettséget is vállaltak, járműveik foglalkoztatása érdekében. Ezt igazolja a BHÉV 1931. január 31-én kelt, a BART-nak címzett levele 28 , amelyben — egyebek mellett — közli „... ideiglenesen tűrjük, hogy Önök csepeli autóbuszjárataikkal azt a vonalrészt is kiszolgálják, melynek kiszolgálására — véleményünk szerint — kizárólag mi vagyunk jogosítva... Bevételi veszteségünk részbeni megtérítése fejében Önök havonként utólagosan 2000,— pengőt minden hónap 1-én központi pénztárunkba befizetni tartoznak... E megállapodás 1931. február 1-től 1931. június 30-áig érvényes, de azonnal érvényét veszti, mihelyt vasutunk részvényeinek többsége Budapest székesfőváros tulajdonába megy át, illetőleg mihelyt a részvények megvételét a székesfőváros közgyűlése elhatározza.'''' A július 9-én kelt BHÉV levél 29 szerint az ideiglenes megállapodást a következők szerint módosították „... Bevételi veszteségeink részbeni megtérítése fejében Önök a jövőben a közösen 0,732 pengőben megállapított kilometrikus kiadási részhányad és a havonként az Önök könyveiből és feljegyzéseiből általunk megállapítandó haszonkilométer bevételi hányad közötti különbség alapulvételével kiszámítandó tiszta nyereség 15°/ 0-os, kezelési jutalékkal rövidített összegének 50, azaz ötven százalékát, de 6 havonként legalább 12 000,— azaz Tizenkétezer pengőt fizetnek nekünk. Az elszámolás minden hónapban utólag történik és az illető hónapra kiszámított térítést Önök nekünk 3 nap alatt, de legkésőbb a számadási hónapot követő hó 15-éig megfizetni tartoznak. Ha a fentiek szerint 6 hónap alatt hozzánk befolyt térítésnek összege 12 000,— pengőnél kevesebb volna, úgy ez összeget Önök a 6-ik hónapot követő 8 napon belül 12 000,— azaz Tizenkétezer pengőre kiegészíteni kötelesek. E megállapodás 1931. július 1-től 1931. december 31-ig érvényes, de azonnal érvényét veszti, mihelyt vasutaink részvényeinek többsége Budapest székesfőváros tulajdonába megy át... Amennyiben e megállapodást egyik fél sem mondaná fel folyó évi december hó 15-ig, úgy érvénytartama automatikusan további 6 (hat) hónappal meghosszabbodik.'" Békefyék minden áron megszerezni, illetve megtartani kívánták a Csepel Templom tér—Budapest Boráros tér közötti járatot, mert akkor csak ez az egy autóbuszvonal kötötte össze a fővárost a dinamikusan fejlődő ipari központtal. Minthogy a SZAÜvel és a BHÉV-vel megállapodtak, jogilag megszerezték a vonal feletti „egyeduralmat" ; mások nem járathattak autóbuszokat a 8-as vonalán. Békefyék azt is jól látták, hogy a csepeli Weiss Manfréd mű a gazdasági válság enyhülésével óriási tömegeket fog vonzani, az addig is tekintélyes munkás- és alkalmazotti létszám felduzzad, a személyfuvarozási igények is megnövekednek. De azt is tudták, hogy a vasmű nemcsak a főváros felőli forgalmat, hanem a Csepel-sziget belső forgalmát is fellendíti majd. Lehetőséget kerestek tehát arra, hogy a Csepel Templom térről déli irányba haladó útvonalra is jogot szerezzenek. Szilárdburkolatú, autóbusz-közlekedésre még alkalmas út akkoriban csak Tökölig vezetett, amelyen Özv. Malonyay Tamásné, Tököl, gyökérpusztai lakos járatta autóbuszát. Iparengedélyét (76 997/1928. K. M., sorszáma: 639/1928.) öt évre kapta 1928-ban. Üzlete a gazdasági válságig kifizetődőnek bizonyult, azonban 1930-ban — mint sok száz kisvál28 BFL. XI. 1204. BÁRT. 182/31. üzg. sz. levél. *>BFL. XI. 1204. BÁRT. 233/üg/1931. sz. levél. 553
