A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Bálint Sándor: A Budapesti Autóbusz Közlekedési Rt. (BART) története 521

közlekedési, pénzügyi, közbiztonsági, nemzetgazdasági és szociális szempontokra, valamint méltányosságra hivatkozva kérte a határozat megsemmisítését. Az első pótfellebbezésben a BÁRT előadta, hogy a határozathozatal során dr. Aichner Albert, dr. Baján Ferenc, dr. Csilléry András, dr. Fábián Béla, dr. Hajnóczy Béla és Katona János törvényhatósági bizottsági tagok a polgármesteri előterjesztés ellen, vagyis nemmel szavaztak, szavazatuk azonban az ellenkező jegyzékre került. Állítását a felek írásos nyilatkozatával erősítette meg. Csatolta továbbá dr. Mátyásfalvy Erich bizottsági tag nyilatkozatát is, amelyben a nyilatkozó kijelentette, hogy a szavazáskor saját maga is készített egy kis összeállítást, amely szerint a szavazatok többsége a polgármesteri előterjesztés ellen szólt. A második pótfellebbezésben a BÁRT érdekeltségi kifogást emelt dr. Usetty Béla, Lévai Sándor, Pásztor Imre és Szabó József törvényhatósági bizottsági tag ellen, mert ők a BSZKRT igazgatóságának tagjai, akik alkalmaztatási viszonyukból eredően a BSZKRT-tól évi fizetést élveznek, ügyeiben anyagilag is érdekeltek, s így a vonatkozó törvény értelmében szavazataik érvénytelenítendők. A BÁRT megállapítása szerint tehát a szavazás az ő javára dőlt el. Kérte ezért az engedélyek meghosszabbítását, forgalmának fenntartását. Egyben kérte, hogy az ügyben a belügyminiszter dönt, addig is a járatokat, a környéki közlekedést elláthassa. t A tanács a belügyminiszter elé terjesztette az ügyet. A miniszter nevében dr. Mikecz Ödön államtitkár december 30-án helyt adott a BÁRT fellebbezésének és elrendelte a szavazás megismétlését. Annak eldöntésébe azonban, hogy a BART-tal mi történjék — minthogy nem tartozott jogkörébe — nem kívánt állást foglalni. Békefyék december 31-én felkeresték a polgármestert és kérték: amíg az újabb rendkívüli közgyűlést összehívják, a 20-as, a 24-es, a 25-ös járatokat kezelhessék, de készségüket jelentették be a 21-es és a 22-es üzemének fenntartására is. A polgármester — hivatkozva az államtitkári döntésre — a benyújtott kérelmet 59 209/1936-V. számon nyomban elutasította és felszólította őket, hogy december 31-én éjfélkor a vonalakról vonuljanak le, mert január 1-től — a 23-as járat kivételével — a BSZKRT kívánja az autóbuszforgalmat lebonyolítani.

66 A vonalak átvétele, átadása rendben lebonyolódott, azonban egyéb vonatkozásokban, főleg a BÁRT alkalmazottak további foglalkoztatása körül bonyodalmak támadtak. Minthogy a járatok megszűntek, a BÁRT igazgatósága alkalmazottainak felmonddott. A Pesti Hírlap 1937. január 5-i számában a „BÁRT sofőrök panaszai" c. cikkében erről a következő olvasható: „A főváros vezetősége megígérte, hogy a BÁRT koncessziójának lejártával a Beszkárt a vonalak átvételével az összes alkalmazottakat átveszi s kenyér nélkül nem marad egyetlen alkalmazott sem. Most, hogy az átvétel megtörtént, mégis télvíz idején negyvennyolc alkalmazott családjával együtt kenyér nélkül maradt. Mind a negyvennyolc alkalmazott hét-nyolc éve kipróbált, begyakorlott ember... kérjük ezeknek az elhelyezését minél előbb a Beszkártnál, mivel egy ilyen nagy üzem, ma Magyarország második nagyüzeme negyvennyolc családot, nem lehet, hogy nincstelenné és kenyérnélkülivé tegyen ..." A BSZKRT a következő napon közölte az újság szerkesztőségével, hogy nem veheti át az összes alkalmazottat, mert nem vette vissza a BÁRT összes vonalát; 263 BÁRT dolgozóból 215 került át az Autóbuszüzem állományába. A negyvennyolc ember továbbfoglalkoztatására felkérték a BÁRT igazgatóságát, ők azonban közölték, hogy addig nincs módjuk nyilatkozni, amíg a közgyűlés nem dönt a cég foglalkoztatásáról. 66 F. K. 1937. évi 1, sz. I. melléklet. 587