A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - Vedres István 1805. évi javaslata a Duna—Tisza csatornáról (Barkóczi Jolán) 591

VEDRES ISTVÁN 1805. ÉVI JAVASLATA A DUNA—TISZA CSATORNÁRÓL 1805-ben Szegeden egy jelentős gazdasági-műszaki munka jelent meg. A kor divatjának megfelelően hosszú címe egyben témáját is körülírta: „A' Tiszát d Dunával öszve kaptsoló új hajókázható tsatorna, mellynek hellyét nem tsak Magyar ország, hanem az egész austriai birodalom hasznára felkeresni, és meghatározni igyekezett Vedres Istvány, d Magyar országon hiteles, és szabad királyi Szeged várossának esküdt földmérője" (1. ábra). Vedres István (2. ábra) az elsők között, 1786-ban szerzett mérnöki oklevelet Magyarország első műszaki felsőoktatási intézményében, az Institutum Geometriáimban. E mű megjelenésének idején már két évtizede volt Szeged város mérnöke. Gyakorlati tevékenysége során nagy érdemeket szerzett árvédelmi és lecsapolási munkákban, valamint az alföldi futóhomok megkötésében. Nevét ma is őrzi a Szeged-környéki Vedresháza, ahol vízrendezéssel és ármentesítéssel országos hírű mintagazdaságot hozott létre. A magyar nyelvű gazdasági-műszaki irodalom egyik megteremtője volt: e legjelentősebb munkáján kívül még több árvédelmi és vízrendezési munkáját adatta ki nyomtatásban. Valamennyi írására jellemző, hogy a vízrendezés műszaki problémáit mindig gazdasági összefüggéseiben vizsgálta. Nemcsak szakíró volt, hanem mint a nyelvújítás és a nemzeti kultúra kibontakozása első szakaszának kortársa, röpiratot jelentetett meg a „magyar nyelvnek a magyar hazában szükséges voltáról", és 1803-ban az ő tervei alapján megnagyobbított szegedi kőszínházban a „Haza szeretete" c. színművét is előadták. A mű megjelenése előtti évtizedek igen jelentősek a magyar vízépítés és hajózás történetében: a török uralom és a függetlenségi küzdelmek hosszú háborús időszaka után a 18. században kezdődtek meg a nagyobb vízszabályozási munkák: folyószabályozások, ármentesítések, csatornaépítések. E korszakban hozták létre a központi vízügyi igazgatás szervezetét, és ekkor működött már az a magyar vízimérnöki kar, amelynek tagjai a 19. század hatalmas vízi munkálatait irányították. E nagy erőfeszítések tették lehetővé a tömeges áruszállítást a magyar folyókon.

1 A 19. század első évtizedében Európa a napóleoni háborúk korát élte. A magyar földbirtokos társadalom a háborúk előnyét érezte: soha ennyire kelendő nem volt a gabona. Vedres István e művének is az az alapgondolata, hogy a Duna—Tisza1 Vö.: Károlyi Zsigmond: A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században.=A magyar vízszabályozás története. Bp., 1973. 46—85. p.; Bíró József: A hajózás szerepe Magyarország közlekedésében a 18. század utolsó harmadában. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve III. 1974-1975. Közdok, Bp., 1977. 171-212. p. 591