A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: A fővárosi kocsigyártó ipar története a tőkés fejlődés kezdetétől az első világháborúig 249
Mindennek ellenére a kézműipar súlya — beleértve a kocsigyártással foglalkozó iparokat is — nem nőtt Pest-Buda gazdasági életében. Az önálló mesterek tönkremenésének és általános elszegényedésének a folyamata nem szűnt meg. Ez tükröződik a céhek egymás közötti konfliktusaiban, már nemcsak a gyárak, illetve gyárosok, hanem a céhen belüli, egymás elleni élesedő küzdelem állomásaiban; jól mutatják ezt a folyamatot az új céhtagok felvételének meggátolására irányuló próbálkozások is. A pesti nyergesek például a magyar és a német szíjgyártókkal keveredtek viszályba, de a kölcsönös panaszkodással és vádaskodással csak annyira jutottak, hogy a városi tanács mindkét társulatot a céhszabályok szigorúbb betartására figyelmeztette. A vitát az váltotta ki, hogy a nyergesek egy része nemcsak régi ló- és kocsiszerszámok javítását vállalta, hanem újakat is készített. A viszontvád a szíjgyártó mesterek ellen a nyeregkészítés volt. 12 De kitört a veszekedés a nyergesek és a lakkozok között is. 13 A tanácsi iratok mellett a Helytartósági Osztályhoz küldött fellebbezésekre adott leiratokból rajzolódik ki leginkább a céheknek az új tagok felvételének megakadályozására irányuló tevékenysége. Leggyakrabban a remekek feladásának 1 * időhúzásához folyamodtak, majd az elkészült remeket utasították vissza különböző kifogásokkal — pl. egyszerűen és indoklás nélkül „rossz"-nak minősítették, felrótták, ha saját műhelyben készült, a bognároknál az elutasításban gyakori a „divatjamúlt" jelzővel illetett munka stb. A néha évekig tartó huzavonának a városi tanács, illetve a Helytartósági Osztály radikális döntése vetett véget, amelynek értelmében a kérelmezőt be kellett írni a céhbe, vagy jegyzői beírásra került sor. 15 A céhbe való felvétel körülményessége következtében egyre nőtt a céhen kívüli szakképzett vagy szakképzettség nélküli iparűzők — kontárok — száma. A céhek szabályokat hoztak, pl. a legények kontárkodása ellen, attól sem riadva vissza, hogy a szerszámaikat elkobozzák, ha a „saját kezükre" vagy idegen mestereknek dolgoztak. 16 Gyakran a kontárok közé sorolták a remeküket készítő legényeket is. Ugyanakkor évekig tartó viszálykodás, jelentgetés sem vezetett minden esetben a kontárkodás vádjával illetett iparos üzletének bezárásához. 17 12 BFL Pesti lt. Relationes a. n. 14992 és BFL Pesti lt. Mise. 1833. 13 BFL Budai lt. Tanácsi Le. 400/1832. 14 Remekfeladási utasítás 1851. PL: Kovács — kocsivázat tetszés szerint kikovácsolni, „nyomó vagy csigarugóval" ellátni, lovat megpatkolni, patkót szemmérték után elkészíteni (és még ezekhez bizonyítvány az állatorvosi iskola elvégzéséről); Bognár — lerajzolni egy „modern" batárt, több nézetben kocsiszekrényt készíteni, állványt készíteni nyomó és csigafúró számára; Nyerges — egy kocsit ötféleképpen (főbb nézetek) lerajzolni és nyerget faragni; a határidő általában 3 hónap. BFL Pesti lt. Tanácsi 8605/1850-1852. is Bognár — Miskolczy István, BFL Pesti lt. Tanácsi II. 3617/1854. Kovács — Dobnik Mihály, BFL Pesti lt. Tanácsi II. 830/1857. Bogdán József, BFL Pesti lt. Tanácsi II. 1341/1856. Nyerges — Schönang Jakab, BFL Pesti lt. Tanácsi II. 1352/1857 OL Helytartósági Oszt. Buda IX. B. 907/1858. Herz Ferenc, BFL Pesti lt. Tanácsi II. 1383/1858 OL Absz. lt. Helytartósági Oszt. IX. B. 2002/1858. Lakkozó vagy kocsifényező — Pfigler György, BFL Pesti lt. Tanácsi 2051/1850—1852. Zimmermann Jakab, BFL Pesti lt. Tanácsi II. 83/1857. Zofanek József, OL Absz. lt. Helytartósági Oszt. IX. B. 6482/1858. 16 Bognárok — BFL Pesti lt. Tanácsi ir. 4785/1850—1852. Kovácsok — BFL Budai lt. Tanácsi ir. 172/1858. 17 Kovács - BFL Pesti lt. Tanácsi II. 285/1856. Nyerges - BFL Pesti lt. 4783/1850-1852 és 7798/1850-1852 és Tanácsi II. 907/1857. Lakkozó — BFL Budai lt. Corr. mag. 2172/1856. 254
