A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Jordán Károly—Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: A Kölber-kocsigyár története 213

egy kovácsmester állított ki járművet, amely egy „8 nyomó és 4 csigatollal s olajos tengellyel"

20 ellátott phaeton volt. Az 1846. évi kiállításon pedig a gyár megkapta a nagy aranyérmet (a herendi porcelángyárral együtt). A kiállításról kiadott „tárgyjegyzék"-ben Kölber Fülöpöt már nem egyszerűen „Sattlermeister"-nek, hanem „Wagenfabrikant"-nak nevezték.

21 Ehhez a címhez azonban nem könnyen jutott, mert a céhek minden eszközzel próbálták megakadályozni a Kölber testvéreket abban, hogy apjuk kocsigyártó szabadalmát megszerezzék. 1846-ban, az anyjukkal történt megállapodás után, át akarták venni az üzemet és kérték a kiváltságnak nevükre való átírását. Indokolásként nemcsak vagyoni helyzetükre, hanem szakmai tudásukra is hivatkoztak. Mindketten elkészítették rajz-remeküket, azonban a céh a Helytartótanácshoz fordult, hogy az anyagi remek - nyeregfaragás készítése nélkül ne adja meg a kiváltságot. A városi tanács támogatta a Kölber testvéreket, és a Helytartótanács elfogadva azt az érvelésüket, hogy a rajz elkészítésével már bebizonyították ügyességüket, megadta a kocsigyári szabadalmat 1847. január 26-án.

22 A határozatban hivatkoztak az 1840. évi XVII. t. c-re is, amely szerint szükségtelen szakmai tudással és céhbeli tagsággal rendelkezni ahhoz, hogy valaki ipari vállalkozó lehessen. Ettől kezdve az üzemet „Kölber Testvérek" cég alatt folytatták és fejlesztették tovább. Az üzem ekkor már igencsak meghaladta a céhes kereteket: áruforgalma, a beruházások összege, munkáslétszáma a helytartótanácsi döntés helyességét igazolja. 1845 augusztusától 1846 júliusáig 131 163 vft 48 kr-t, készpénzzel és hitelekkel együtt 168 220 vft 28 kr-t forgattak meg, az üzembe történt beruházás 84 251 vft volt, ebből 26 500 vft Kölber Fülöp, 25 472 vft 30 kr Kölber Károly befektetése, 32 270 vft 30 kr-t pedig a tiszta nyereségből fordítottak üzemi befektetésre. A gyárban 59 kocsigyártó-mesterségbeli munkás dolgozott: 11 nyerges legény, 16 kovácslegény, 5 lakkozó, 1 ezüstöző mester két legénnyel, 1 lakatosmester 6 legénnyel, 1 paszomántverő mester 6 legénnyel, 1 bognármester 9 legénnyel. A gyár épületén kívül foglalkoztatott városi mesterek között kovácsok, 1 lakatos, 1 lakkozó, 1 asztalos, 2 bognár, 1 bádogosmester volt (a legényeikkel együtt).

23 A 19. sz. közepéig Magyarországon - a feudális gátak ellenére - lassan kialakult a bérmunkára alapozott árutermelés, megjelentek az első nagyobb ipari vállalkozások is, s mintegy 400 kézi erővel működő manufaktúra létesült. „A magyar gazdaság modern tőkés átalakulásának történelmi fordulópontja az 1848-1849. évi forradalomhoz kapcsolódik. A jobbágyság intézményének a megszüntetésével, a nemesi kiváltságok felszámolásával, a polgári jogegyenlőség bevezetésével, a hivatal és birtok birhatás szabadságával új társadalmi-gazdasági feltételek alakultak ki. A XIX. század közepén a forradalom vívmányai nyomán valósult meg általános érvénnyel a szabad bér munkavállalás és vállalatalapítás, valamint a modern hitelezés lehetősége.,"

24 A polgári forradalom aktív résztve20 Tárgyjegyzék a második iparmű kiállításhoz aug. 25. 1843. 12-13. p. 31 Tárgyjegyzék az 1846-dik évi iparműkiállításhoz Pest, Beiméi, é. n. 39-40. p.: „XII. terem: Kölber Fülöp kocsigyártó (Wagenfabrikant) pesten hatvani utczában, saját házában, nagy városi díszbatár, könnyebb városi batár, könnvű hintó". 22 BFL Pesti lt. Int. a. n. 9037. 23 BFL Pesti lt. Int. a. n. 9037. 24 L. Berend T. Iván-Ránki György: A magyar gazdaság száz éve. Bp., Kossuth Könyvkiadó és Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1972. 10. p. 218