A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bíró József: A hajózás szerepe Magyarország közlekedésében a 18. század utolsó harmadában 171

mellett levő vadaskert miatt, igen keskeny és már közepes vízállásnál is alig használható. De sorolhatnánk az akadályokat végnélkül. A Duna déli szakaszán a lóvontatás lehetetlen, erre emberek vontatják a hajót. A Tisza meder- és partviszonyai sokkal jobb állapotban vannak, bár épp oly kanyargós, mint a Duna, de „sokkal szelídebben jolyik, a hajót jeljelé is nagyon könnyen lehet vontatni." A torkolattól Szegedig teljesen tiszta, tuskót nem találtak benne, a gyalogos vontatóút is megfelelő, csak néhány hidat kellene építeni a meglevő vizesárok fölé. Hegymeneti vontatásnál időveszteséget okoz, hogy a vontatóút miatt gyakran át kell vágni a másik partra. Ivanovce, Magyarkanizsa, Röszke és Szeged mellett a csoportos vízimalmok nemcsak megszűkítik a medret, hanem elősegítik a homokpadok kialakulását. A bánáti Temesvári csatorna eredetileg is hajózásra készült, középvízállásnál Temesvárig használható. Periasz és Écske között - a mocsaras részen - a hajózás nehézségekbe ütközött. Walcherék alig találtak ezen a részen egy lábnyi vizet. Előttük néhány nappal a császári és királyi Hajóhivatal 5 szállító hajóját ki kellett rakni és 2-3 fogatú szekereken szállították az árut Temesvárra. Hogy a Walcherék poggyászhajóját ne kelljen kirakni, a kormányos a hajó előtt ment a mocsárban, hogy utat keressen, ahol könnyebben átvághatnak. A sekélyes szakaszok nem hosszúak, így a hajóút kimélyítése nem lesz költséges. Félő, hogy újra eliszaposodik, ezért gyakrabban kell tisztítani. 5. ábra. Vízieke és gereblye a homokpadok megszüntetésére, 18. század (Közlekedési Múzeum 182