A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 37 - Dr. Dienes Istvánné: Az adattár 103

hiányos, főként esetlegesen előkerült adatokat tartalmaz; legteljesebb, tudatosan összegyűjtött adataink a magyar repülés hőseinek sírjairól találhatók. Az eseménytár adatgyűjteménye alapján mielőbb szeretnénk összeállítani a magyar, és az azt megalapozó egyetemes közlekedéstörténet esemény-naptárát, amely igen jó szolgálatot tehetne abban, hogy az emberiség haladásáért oly sokat, gyakran életüket is áldozó kiváló emberek emlékét ébrentartsuk, az emberi haladást alapvetően szolgáló modern közlekedés megszületésének körülményeit, a fejlődés állomásait a legszélesebb körben népszerűsítsük. Nagy szükség lenne az ilyen irányú ismeretterjesztés fejlesztésére, különösen az ifjúság körében; személyes tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy az emberek többsége e fontos területen meglepően tájékozatlan. A múzeumtörténeti adatkartonok két legfontosabb csoportja a Közlekedési Múzeum kiállításainak nyilvántartása, időrendben és szakcsoportonként is; illetve a múzeum munkatársainak irodalmi munkásságát feltüntető bibliográfiai kartonok sorozata. Az adattár iratanyaga is mindenekelőtt múzeumtörténeti értékű: a régi leltárkönyveket, a megszűnt leírókartonokat ebben a gyűjteményben őrizzük, csakúgy, mint a kiállítások forgatókönyveit, vázlatrajzait, egyéb írásos-rajzos dokumentációit. Esetenként az adattárba kerül a kiállítási megnyitóbeszédek írott szövege is. Az iratanyagban helyezzük el a különböző, adatértékű jelentéseket: a Múzeum munkájáról készült éves beszámolókat, a helyszíni adatfelvételek összefoglalóit, adatközlő leveleket, és a tárgyi gyűjtemény szerzeményezésére, restaurálására stb. utaló iratokat. Az iratanyagot a szabályoknak megfelelően leltározva, iratborítóba helyezve őrizzük; kezelését szakcsoportonként rendezett mutatókartonok könnyítik meg. Az adattár természetesen nem csupán lerakja és megőrzi az iratanyagot, hiszen az így eltemetett adathalmazt jelentene; a forgatókönyvekben, jelentésekben szereplő adatok kartonokra feldolgozva a különböző adatgyűjteményeket, főként az eseménytárat gazdagítják. Külön együttest képez az adattár anyagában a mikrofilmtár, amelynek mintegy ezer tételes gyűjteménye több tízezer kockát tartalmaz, s forrásértékű szövegfilmjei valójában kiegészítői az archívum és a könyvtár anyagának. E rendkívül sokrétű, gazdag együttesben találunk levéltárainkban őrzött okmányokat: pl. a pest-kőbányai lebegővasútnak az 1820-as évekből való iratait; Benyovszky Móric hajózási tervezetét; Wagner Jenő 1848-as repülőgép szerkesztési beadványát az Országos Levéltárból; Széchenyi István kéziratait az MTA Kézirattárából; Dobos István pilóta és Kvasz András aviatikus iratait a gyulai levéltárból. De megtalálhatók itt mikrofilmen külföldi levéltárak magyar vonatkozású iratai is: Schwarz Dávid léghajójával kapcsolatos dokumentumok a zágrábi levéltárból; az első magyar pilótanő, Steinschneider Lilly iratai a plseni levéltárból; s csaknem 2000 filmkockán a Magyar Középponti Vasút iratanyaga a bécsi Közlekedési Levéltárból. A nyomtatványok sorában igen értékesek a múltszázadi vagy századeleji menetrendekről, plakátokról, hirdetményekről készült filmek; ezek eredetije ma már meg nem szerezhető, különböző közgyűjteményekben őrzött, többnyire egyedi példány. Hasonló a helyzet a könyvritkaságok terén is. Kórodi Lajos 1917-ben Budapesten kiadott „Repül az ember" c. művének pl. ma már könyvtárban csak egyetlen csonka példánya ismeretes, s különlegességnek számít az aszódi Kocsigyártó Iskola 1908-as értesítője is, nem is szólva a 18-19. századi könyvészeti ritkaságokról. 108