A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Szabó Attila: A Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti és Űrhajózási Állandó Kiállítása 347

gyűjtemények sorsát tekintve. A múzeum állandó gondja, a zsúfoltság a kezdetektől fogva jelentkezett. A 80-as évek elejére már szinte több tárgy volt a raktárakban, mint a kiállítótérben. A repülési szakág - az eredeti gépek nagy helyigényét tekintve - sokkal nagyobb alapterületet követelt, mint amelyet a főépületben kaphatott. A Városliget rekonstrukciós tervei között szerepelt a Petőfi Csarnok épületének a hasznosítása is. Többszöri kérés, megkeresés és az állásfoglalások, döntések változtatgatása után született meg a végső verzió; az újjáépítendő csarnokot elkészülte után a múzeum és a Fővárosi Szabadidő Központ közösen kapják meg (4.ábra). A múzeum szempontjából eléggé felemás eredményű határozat döntő részben a pénzhiány miatt született meg ilyen formában. Sokkal szerencsésebb lenne, ha az egész épületet a múzeum hasznosíthatta volna. Mind az alapterület, mind a klimatizálás gondja hosszú időre kikerülhetett volna a megoldandó feladatok listájáról, ha több pénz áll 1982-85 között a közlekedési tárca, ezen belül a múzeum rendelkezésére. Hasonlóan a harmincas évek Közlekedési Múzeumához sajnos napjaink repülési múzeuma sem rendelkezik fűtéssel, illetve kondicionáló rendszerrel. A masszív betonacél építmény meglehetősen jó hőtároló, így nyáron nem ritka a +40 °C , télen pedig a -15 °C sem. A csarnok emiatt a nagyközönség részére csak az áprilistól novemberig terjedő időszakban látogatható. A szélsőséges hőmérsékleti viszonyok miatt a kiállított tárgyak abnormális öregedésével, károsodásával is számolnunk kell. Ez annál is kellemetlenebb, mivel az épület struktúrája megnehezíti a tárgyak mozgatását, így átrendezésük, restaurálásuk meglehetős nehézségekbe ütközik. Az építkezés és a műszaki átadás 1984 decemberében fejeződött be. Az emeleti részt birtokukba vették a kiállítás-építők és a repülési múzeumot évtizedek óta hiányoló, de most boldog, bizakodó segítő "megszállottak". A kabinet-rendszerben kidolgozott állandó kiállítás, mint a Közlekedési Múzeum egyik filiáléja 1985 október 22-én nyílt meg először a közönség előtt. Az évi átlagban 60-70 000 főt kitevő látogatóink 1985 óta is több időszaki kiállításon találkozhattak a legfrissebb eredményekkel. A leggazdagabb és leglátványosabb része a kiállításnak az eredeti, történeti repülőgépek csarnoka. Itt láthatjuk a Magyarországon repült típusok megmaradt példányainak ritkaságszámba menő képviselőit, közöttük olyan világszerte kuriózumként említett - gépeket, mint a Junkers F-I3-as (5. ábra), a kétszeres világrekorder aszódi Lloyd vagy a szintén világrekordokat elérő és távolsági repüléseivel nemzetközi hírnevet szerzett L-2 Róma kisgép - mely a mai "ultralight" gépek ősének is tekinthető. Ugyancsak itt tekinthető meg Kossuth-díjas repülőgép-tervezőnk, Rubik Ernő sok évtizedes munkásságának több ismert repülőgép-típusa, mint például a motoros R-18 Kánya és a könnyű, karcsú vitorlázógépek a Vöcsök, Lepke, Pilis. A törékenynek tűnő gépek mellett érdekes kontrasztként jelentkezik az első - és mindeddig egyetlen világűrt megjárt - magyar űrhajós, Farkas Bertalan 1980-as űrrepülése során használt "űrkabin", vagyis a Szojuz-35 űrhajó robusztus parancsnoki egysége. Mellette működtethető hajtóművek, repülő-gépmotorok szemléltetik a nagy teljesítményű repülőgép hajtóművek szerkezetét, felépítését. A "hőskor" manufakturális körülményei között készített kéthengeres motorjától az 193l-es magyar óceánrepülés Lockheed Sirius gépének hatalmas csillagmotorjáig csaknem két tucat különféle felépítésű, kivitelezésű és gyártmányú erőforrást tanulmányozhatunk az emeleti rész bevezető szakaszán. További utunk a repülőgépek műszereit, egyes segédberendezéseit bemutató vitrinek mellett halad el, szemben velük pedig a hatvanas-hetvenes évek Magyarországon üzemeltetett vitorlázó repülőgépeit láthatjuk. Néhány vitrinben gondosan kidolgozott, precíz versenymodelleket találunk, alattuk a modellezők különleges szerszámait, eszközeit. 351