Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Kászonyi Andrásné: Andrea Bertinalli stukkátor és köre

A letelepedett és polgárjogot nyert céhbeli mesterek mellett igen jelentős a céhszabályoktól kötetlenül dolgozó olasz vándormesterek tevékenysége, akik magukkal hozott mintakészletükkel, szerkezetben és technikai megoldásban itáliai előképeket követnek. Jelenlétük a szerzetesrendi és főúri építkezéseknél egyaránt számottevő. Az egész századot kitöltő munkásságukon belül több egymást váltó ós egyidőben egymás mellett működő — nagyrészt fel nem kutatott — stukkátor csoport figyelhető meg Ausztriában, majd innen szétáradva Nyugat-Magyarországon és Csehországban. A közép-európai mestervándorlásnak ezt az útvonalát követve kerülnek hozzánk a XVII. század második harmadában Andrea Bertinalli ós Giovanni Battista Rosso stukkátorok. Magyarországi munkásságukat megelőzően, 1636-ban mindketten Klosterneuburgban dolgoztak,

8 az Ágoston-rendi szerzetesek középkori templomának első barokk átépítésénél.

9 A XVII. század húszas éveiben kezdődő építkezés a század végéig elhúzódik és a templom különböző évtizedekben készülő stukkói több mester nevével hozhatók kapcsolatba.

10 Az egyes mesterek munkásságáról nincsenek közelebbi adataink, tevékenységük a templomdekoráción belül egyelőre nem lokalizálható. A XVII. század harmincas éveiben Klosterneuburgban működő stukkátorok közül Domenico Rosso később Csehországba kerül, ahol 1659-ben a nachodi Piccolomini kastélyban dolgozik.

11 Giovanni Battista Rosso 1639-ben, majd 1649-ben a nagyszombati (Trnava) jezsuita templom oldalkápolnáinak ismert stukkódíszítményeit készíti el.

12 Aránylag gazdag levéltári anyag áll rendelkezésünkre a harmadik stukkátor, Andrea Bertinalli magyarországi tevékenységéről, mely Esterházy Pál nádor és Nádasdy Ferenc országbíró építkezéseihez kapcsolódik. A fennmaradt szerződések, elismervények és számadáskönyvek adataiból egy közel három évtizedig dolgozó műhely rekonstruálható. Az újabb kutatások eredményeként, Andrea Bertinalli eddig ismert kismartoni (Eisenstadt) dekorációi mellett, további munkáit sikerült azonosítani, melyek alapján megkísérelhetjük a nyugat-magyarországi és ausztriai emlékanyag összefüggéseinek vizsgálatát. * Bertinalli

13 az 1650-es években kerül összeköttetésbe Nádasdy Ferenccel, talán Carlo Martino Carlone révén, aki az országbíró által alapított loretói 8 Sailer : i. m. 69. és 106. old. 9 Az első átépítést Giovanni Battista Carlone végzi, építőmesterek Jakob Spatz és Johann Peter Spatz. A XVIII. század elején további átépítések történnek Donato F. Allio tervei szerint, építőmestere Josef Gerl. — Dehio, G. : Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler, Österreich, Band II. 225. old. 10 Andrea Retti 1618, Giovanni Battista Solla 1629, Carlo Pasarino 1634, Domenico Rosso 1634 — 36, Gilardo Lezzeno, Giovanni Battista Rosso, Andrea Bertinallo (!) 1636. — Sailer : i. m. 53. old. 11 Wirth, Z. : Top. Pol. Bezirk Nachod, Prag, 1911. 62. o. VII. t. (Aggházy : i. m. I. 47. old.) 12 Aggházy: i. m. I. 263. old. 13 Nevének többféle variációja szerepel: Bertinallo, Berdinalli, Berdinelly, Werdtinall, etc. Aláírása alapján a Bertinalli írásmódot fogadtuk el.