Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: Szakmáry Pál. Adatok egy szepességi ötvös-család működéséről a XVIII. században

2. kép. Alacsony gyertyatartó. Szakmáry Pál, Eperjes, 1800 körül. — Chandelier bas, Pál Szakmáry, Eperjes (Preáov) vers 1800. Kísérletképpen rajzoljunk családfát a Kapossy által megadott úton,

6 hol ,,azonos családnevek egymás mellé sorozásából egész ötvösdinasztiák bontakoznak ki — aminők a Freizeisenek Körmöcbányán, a Szakmáryak Késmárkon, a nemes Marjalakyak Debrecenben — amelyekben a műhely és mesterség évszázadokon keresztül apáról-fiúra, unokára száll". Jelenleg elérhető forrásainkból merítve kilenc messzenyúló ágat bogozhatunk ki a 150 éven át ötvösködő Szakmáryak családjában (1. a táblázatot). A Szakmáry név, melyet ötvös viselt, Késmárkon jelentkezik legkorábban. Elsőnek a kettős nevű idősb Várady-Szakmáry Jakab személyét fedi. Érdekes megfigyelni, hogy ez időben Késmárkon, pl. 1732-ben mindössze 6 ötvösmestert tartott nyilván a céh,

7 s az egész XVIII. század folyamán csupán 10 ötvösről van tudomásunk, akiknek több mint fele, 6 személy a Szakmáry család tagja.