Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM - Murányiné Tóth Edith: A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum újabb tibeti szerzeményei

MU BÁN Y INÉ TÓTH EDIT A HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM UJABB TIBETI SZERZEMÉNYEI A Budapesti Járműfejlesztési Intézet és a Csepel Autógyár 1956 őszén közös expedíciót indított Tibetbe egy újtípusú Csepel hegyi-teherautó kipróbálására. Az expedíció tagjait ez alkalomból fogadta a Dalai és a Pancsen láma. Az egyházfők különböző tárgyakkal ajándékozták meg a küldöttséget. A fentemlített két intézmény szívessége folytán e tárgyak közül az iparművészeti jellegűek a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum, az állatbőrök az Országos Természettudományi Múzeum tibeti gyűjteményét gyarapítják. Tanulmányunkban nem tűzhettük ki célul a tibeti iparművészet különböző ágainak és azok történelmi kialakulásának elemző ismertetését e néhány tárgy alapján, mindössze arra vállalkozhattunk, hogy az ajándéktárgyakat ismertessük, felhívjuk a figyelmet néhány jellegzetes változásra, amely a velük kapcsolatos iparágakban végbement és ennek kapcsán ismertessünk néhány olyan intézkedést, amely Tibet békés felszabadítása óta a szóbanforgó iparművészeti ágakat jelentősen befolyásolta. * A fémművesség Tibet egyik legősibb iparága. Tárgyainak túlnyomó része a lámaizmus kultuszához kapcsolódik. Még a kifejezetten mindennapi használatra készített edények és eszközök díszítésében is nagy szerepet játszik a vallásos jelképek alkalmazása. Különösen érvényes ez a buddhizmus kedvelt allâtes növényábrázolásaira (makara, oroszlán, lótusz stb.). Az eddigi kutatás során általában a tibeti fémművesség négyféle stílusirányáról beszélnek. Ezek közül a legrégibbnek tartják az Észak-és Közép-Tibetben honos stílust, amely főleg a vasat használja föl nyersanyagul. A kutatók nagyrésze az eurázsiai állatstílus folytatását látja benne és ezt tartja az eredeti tibeti stílusnak.

1 A nyugat-tibeti vörösréz tárgyak absztrakt mintáiban az arab—perzsa—indiai díszítőművészet hatásait fedezik fel. A kelet- és közép-tibeti bronz- és rézedények dészítésére a festői jellegű növényi elemeket szívesen alkalmazó kínai ornamentika volt nagy befolyással. Általában még bizonyos nepáli hatással is számolnak, különösen a finoman megmunkált filigrán díszítéses ötvöstárgyak esetében.

2 1 Boerich, G.: The animal style. Prag, 1930.; Hummel, S.: Geschichte der tib. Kunst. Leipzig, 1953 ; Hummel, 8.: Tibetisches Kunsthandwerk in Metall. Leipzig, 1954. 2 Hummel, S.: Tibetisches Kunsthandwerk in Metall. Leipzig, 1954.