Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum és társintézményei a felszabadulás óta

A textilosztály gyarapodása mintegy 3000 darab, állaga a felszabadulás előtti 5000 darabbal szemben, ma 8000 körül van. Bár 1944—48 között inkább csak szórványosan, ajándékképpen kerültek be műtárgyak az osztályra, mégis ez időből két jelentős gyarapodásról emlékezhetünk meg. 1947-ben a Közoktatásügyi Minisztérium által rendelkezésre bocsátott külön hitelből megvételre kerültek a Rafael műhelyére visszamenő kartonok alapján elkészült szép Mcdici-kárpitok („Giuochi di putti"), 1948-ban pedig előkerültek és az osztályra, illetőleg az ötvösés a többi megfelelő osztályokra kerültek a felbecsülhetetlen értékű Eszterházykincstár darabjai. E gyűjteményt bűnös kezek a háború idején föld alá rejtették és a több évig tartó elásástól valamint bombasérüléstől szinte a végveszélybe jutottak. Mint már említettük, a Múzeum restaurátorainak kiváló érdemük volt megmentésükben. A történeti és művészi szempontból különösen fontos anyagból kiemeljük a perzsa kárpitot ; ez a XVI. századból származik, selyemrátétes, figurális ábrázolású ritkaság ; az Iparművészeti Múzeum legkorábbi ruhadarabját : Oláh Miklós gyermekmentéjét, az úgynevezett Mátyás-kabátot (külföldi irodalomban is többször publikálták) ; I. Lipót koronázási díszruháját ; a vezekényi hős, Eszterházy páncélingét, aranyozott veretdíszű nyergek és csótárok együttesét ; aranyhímes szuperlátumot stb. Az 1950-es évben kezdődik Múzeumunk tervszerű vásárlási tevékenysége, amely súlypontját illetőleg nem az egyedi jelentőségű, különleges műtárgyak gyűjtésére irányul, hanem az eddigi hiányok lehető pótlását tartja szem előtt és az eddig teljesen elhanyagolt terület : az utolsó 150 év textilművészetének megszerzésére irányul. Vásárlások útján a textilosztályra került anyagból mintegy rátekintésszerűen az alábbiakat soroljuk fel : ritkaságszámba menő két nagyméretű magyar hímzés (point d'Hongrie) a XVII. századból ; antependium, színes gyapjúhímzés a XVIII. sz. elejéről, Ferenczy Ida hagyatékából 2 darab Bochara hímzés. Usak, Derbent, Jordesz szőnyegek. Felbukkant egy XVII. századi gobelin töredék is. Úri hímzéses lepedőszélek, úrasztalkendők, csipkesávok, ritka szépségű brüsszeli csipkék. Néhány magyar ruha is került a gyűjteménybe. Vétel útján jó fenntartású, jellemző ízlésű múlt századbeli ruhák, 16 darab XX. század eleji helyi, belvárosi szalonok termékeiből származó alkalmi ruhák kiegészítői ruhagyűjteményünknek. Az ajándékképpen textilosztályra került anyagból a már említetteken kívül megemlítésre méltó Petracsek Lajos adománya, egy Kula rajzú Szúrnak szőnyeg. A fontosabb új szerzemények közé tartozik Iványi Grünwald Béla Tánc című nagyméretű gobelinje, Rippl Rónai József hímzett képe, az élő művészektől való vásárlások közül megemlítjük Schubert Ernő és Juriss Ibolya díjnyertes textiljeit. 1945 óta a bútor- és fafaragás-osztály gyarapodása megállapíthatóan 1500 darab. Ez a gyarapodás 1949-ig a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztossága által beszállított anyagból, majd utóbb a veszélyeztetett műtárgyak megmentését célzó egyéb kormányintézkedések útján és nem utolsósorban vásárlások alapján jött létre. Az utolsó 10 év gyarapodásának kiemelkedő darabjai : emeletes íróasztal, francia Louis XV. jelzett : F. G. Teune sarokszekrény, aranyozott bronz véretekkel, francia Louis XVI. jelzett L. Boudin sarokszekrény, virágos berakással, francia Louis XV. jelzett ; empire hárfa, francia 1800—1810 körül, jelzett : Naderman, P. Migeon 2 darab francia empire konzol-asztal. Az említett francia bútorokon kívül mintegy 15 darab elsőrendű kvalitású XVIII. századi francia bútor került be gyűjteményünkbe. A múzeum gazdag és elsőrendű angol bútor-