Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum és társintézményei a felszabadulás óta

13. Részlet a „Herend 1839-1954" c. kiállításból: Ó-Herend (1954) A fafaragás-gyűjteményben ki kell emelni a Ráth-gyűjtemény 73 darabot számláló puszpángfa anyagát, amely bár lényegében nem tekinthető új szerzeménynek hiszen a Múzeumhoz tartozó Ráth György Múzeumban őriztetett, most nyert beosztást a Múzeum fafaragvány gyűjteményébe. Az ötvösosztály gyarapodása az elmúlt 10 évben szintén nagyarányú, mondhatni ugrásszerű. A nemesfém-, bronz-, réz- és vasgyűjteménybe több mint 3500 tárgy került. Az említett ajándékozások és áttételek mellett igen jelentékeny vásárlások is történtek, melyek által nem egyszer nagyjelentőségű műtárgyak birtokába jutott Múzeumunk. így pl. vásárlás által jutott Múzeumunkba a XIX. sz. budai és pesti ötvöseinek számos kiemelkedő alkotása, Giergl kávéskészlete, Szentpétery publikált és ismeretlen darabjai stb. Az ajándékok közül említsük meg Hammersberg Viktor adományát, XIX. századi historizáló ezüstöket. Minden szempontból a legkiemelkedőbb de egyben a legrosszabb állapotban levő (az említett sérülések miatt) emlékanyag az Eszterházy-gyűjteménnyel került be a Múzeumba. Az Eszterházy-gyűjteménnyel történelmi jelentőségű tárgyakkal gyarapodott a gyűjtemény, így pl. a már restaurált kulacsot, Mátyás király kincstárából, a Losonczy-kancsót, Mátyás király gyűrűjét, továbbá a művészi értékénél fogva kiemelkedő Petzold-serleget említhetjük. Az Eszterházygyűjtemény értékes anyagánál fogva monografikus feldolgozást érdemel. Az 1950 óta kialakult bőr- és könyvkötésgyűjtemény 1950-ben 300—400 darabból állott, ma 1200-ra tehető. Kiemelkedő gyarapodást jelent 5 kárpit, evőeszköz és pecséttok, paraván megszerzése, továbbá két színes pergament és több nagyszombati kötés megszerzése. A külföldi anyag is jelentősen bővült.