Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban

10. Sámson az oroszlánnal, XVII. sz. révén kerülhettek ausztriai éremminták a régi Felső-Magyarországra. Ismerünk érmet, melynek AL monogramos mesterének műveit részben a körmöcbányai Füssl Kristófhoz, részben Joachimsthali mesterekhez közelállónak tartja az irodalom.

1 tíb Az érem a betlehemi istállót s a háromkirályokat ábrázolja, mézeskalácsformákon gyakran visszatérő kompozicionális megoldásban. A Szalaygyüjtemény 2652. számú formája Sámsont az oroszlánnal ábrázolja (10. kép), s Romhányi Gyula

9 azt állítja, hogy az ábrázolás azonos a lőcsei mézeskalácsos céh pecsétjének motívumával s mintája egy XVI. századi körmöci érem. Vannak tehát nyomai az érem-kapcsolatnak, de nem teljesen meggyőzőek. A metszetekre vonatkozó elmélet követendőbb útnak látszik, amint erre Dobrovits Aladár is felhívta figyelmemet. Legerősebb rokonvonásokat a Szalay-gyűjtemény darabjainál régibb, 1500 körüli német és németalföldi fametszetekben találunk. Sajnos 16b Huszár Lajos hívta fel figyelmemet Viktor Katz : Die erzgebirgische Prägemedaille des XVI. Jahrhunderts c. munkára. (631. LXXI. 2.) 12* 15 179