Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban
keztében évezredek óta bizonyos különleges hiedelmek tapadtak, különleges légkör vette körül, s ezt a legkülönbözőbb egyházak ki is használták — új és nagy lendületet. Itt és ekkor kezdett elválni ez az iparág és művészete az egyháztól és került át mindinkább a céhek polgári világába. De ha Nürnberg volt is a központ — a formafaragás tápláló talaja a környéknek, Dél-Bajorország népének nagymúltú gazdag népi fafaragó kultúrája, 15 aminek nagy hatása mutatható ki úgy az osztrák Alpes-vidék, mint Svájc népi művészetére. Az osztrák Alpesvidéken is a XVI. században tűnnek fel az első mézeskalácsforma faragások, melyeket néha nehéz a németektől megkülönböztetni, de azért kialakulnak a helyi népi művészetből származó jellegzetességei. 16 Tévedés lenne azt hinni, hogy az osztrák Alpes-vidék csak felvette a német hatást, s nem tette hozzá a magáét, de köztudomású, hogy tiroli faragók szokása volt, hogy Oberammergauba vitték, s itt festtették meg faragványaikat, tehát bizonyos tekintetben elismerték ennek a területnek fölényét és nem szakadtak el tőle. A bajor—osztrák faragó és bábsütő kapcsolat mellett, az Ausztria—FelsőMagyarország kapcsolatot az ismertetett „bécsi céhből kiszakadt" első magyarországi mézeskalácsos céh irataiban — a pozsonyi mézeskalácsosok évkönyveiben, a kőszegi adat-anyag, vagy pl. a pesti polgárok névjegyzéke 16a sok Ausztriából bevándorolt mézeskalácsos mesterének adataiban látjuk bizonyítva. (Meg kell említeni, hogy Nürnberg hatása más irányban is nagyon erős volt s úgy Svájcban, mint az egész német nyelvterületen, bizonyos fokig Lengyelországban is többékevésbé kimutatható. Csak a kelet felől jövő szláv hatás jelentett számára határt.) A XVI—XVII. század német és ausztriai művészetének más ágait tanulmányozva arra is kaphatunk adatokat, hogy honnan vehették tulajdonképpen a legrégibb nürnbergi, salzburgi faragómesterek a később oly általánossá váló kompozíciót, a szinte kötelezővé váló konvenciókat? Mit és hogyan vettek át koruk „nagy" művészetéből, hogyan kapcsolódtak ehhez, mivel gazdagították a népi művészet-nyújtotta alapot? Erre vonatkozóan általában két nézetre lehet olvasni rövid utalásokat. Egyik feltételezés, hogy érmek, másik, hogy metszetek lehettek az előképek. Nézzük, mivel lehet ezeket alátámasztani? A körmöcbányai éremvésőknek Hallal és Joachimsthallal való kapcsolata 15 Oberammergau és Berchtesgaden faragóművészetének XII. századi emlékei vannak. A népi alkotókészségnek a hagyomány szerint Eberwin apát és szerzetesei adtak formát, akik faragni tanították a népet. Az 1330-ban alapított Ettal-kolostor nagy zarándokhellyé fejlődött, fellendült az emléktárgyak faragása, annál is inkább, mivel Oberammergau a Velence — Augsburg nagy kereskedelmi útvonalon fekszik, s a XVI. századtól kezdve már faragómesterek nevei is ismeretesek. A XVIII. században már egész Európában árulják vándorárusok a közkedvelt faragásokat. (A terület népi faragóművészete nemességének másik világhírű példája a mittenwaldi hegedűkészítés. Felesleges itt magára a faszobrászművészetre példákat felhoznom. (Lásd 13. sz. jegyzetet.) Nürnbergből származik a mézeskalácsműhely és ütőfa egyik legrégibb ábrázolása is : Christoph Weigel : Ständebuch, XVII. sz. vége. 16 A szakirodalom, nagy ausztriai faragóvidékek népi művészetének eredetét elemezve, elsősorban a Nürnberg — Augsburg felől jövő délnémet hatásról tud, éspedig különösen ott, ahol „kézműipari jellegű népművészet" alakult ki. A bajor—frank eredetű lakosság még évszázadok múlva is igen fogékony volt a bajor hatással szemben. Ez mélyebb kapcsolat, mint akár a Krajna, Karintia és Tirol felől jövő, szintén tagadhatatlanul érvényesülő északolaszországi hatás (lásd pl. az Orpheus-formát), régibb és erősebb a Csehországgal, Szászországgal, Sziléziával való közvetlen kölcsönhatásnál is. (A. Hauffen : Deutschböhmische Volkskunde, 13. old.). 16a Ludvig Kemény : Die Wachszieher u. Lebzelterinnung. Pressburger Zeitung 1934. IV. 15. Illyef al vi — Pallos : Pest és Buda polgárjogot nyert lakosai; Lelkes István: Kőszegi bábsütő emlékek c. kéziratos feljegyzése a szombathelyi Savaria Múzeumban.
