Hadtörténeti Múzeum Programfüzet 1983-84. (Budapest, 1984)

A múzeum kiállításai

koztak neki, honvédtiszti szolgálati öve, szolgálati kardja, önarcképe; Petőfi handzsárja, amelyet Bemtől kapott ajándékba, valamint Klapka Györgynek — a komáromi vár parancsnokának — szolgálati kardja és török szablyája; az aradi vértanúk személyes tárgyai közül például Kiss Ernő altábornagy atillája és pisztolya, Damjanich tábornok messzelátója és szolgálati kardja, Schweidel József tábornok végrendelete, valamint az a keresztlap, amelyet kivégzésekor a kezében tartott. S végül a zászlók. A világosi fegyverletétel után Oroszországba került kb. 60 zászlót 1941 tavaszán adta vissza a szovjet kormány. 1945-ben a zászlók ismét a Szovjetunióba kerültek, ahonnan 1948-ban kapta vissza Magyarország. E zászlók egy részét megtaláljuk a kiállítási termekben, s ezek a felbecsülhetetlen értékű emlékek megviselt állapotukban is hirdetik a forradalom és szabadságharc dicsőségét. A SZABADSÁGHARC „RAKÉTÁI", A RÖPPENTYŰK A kínaiak már az ókorban használtak lőporos rakétát. Igy a rakétafegyverek története évezredekre nyúlik vissza. Hazánkban az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején gyártottak először rakétákat, a honvédseregnek „röppentyűs" ütegei voltak. Az angliai behozatal nehézségei miatt magyar konstruktőrök vizsgálták a Congréve-rakétákat, később Peceszentmártonban Guyon tábornok irányításával az osztrák Augustin-röppentyűket, hogy elkészülhessenek a már tökéletes 3 és 6 fontos rakétafegyverek. Háromlábú állványról lőtték ki, amelynek felső része irányzás céljából mozgatható. A lövedéket vastömb tartotta, oldalán az elsütéshez szükséges gyutaccsal. A kilövő és hajtólőpor vashengerben volt, ennek elülső részéhez rögzítették a lövedéket. Elsütéskor a lövedék a vashengerrel és az ehhez erősített hosszú — az irány megtartását szolgáló — pálcával együtt repült ki. Saját töltete hajtotta, kilövéséhez nem volt szükség ágyúra, nem volt hátrasiklása, sem lőporfüstje. A röppályán a lövedék sistergő zúgása szétugrasztotta a lovasságot és a fogatokat. Nagy hatótávolságuk miatt a hegyekben és a lakott területeken alkalmazták elsősorban.